2015. január 14., szerda

Miért jó a dohányzás?



Meghökkentő lehet a cím! Mi lehet jó a dohányzásban? Lehet-e egyáltalán valami jó a dohányzásban? Persze sokan, akik dohányoznak, azt fogják rávágni, hogy én élvezeti dohányos vagyok és szeretek dohányozni.
Rendben, elfogadom, ez is lehet.

Akkor hangozzék az előbbi kérdés úgy, hogy miért szeretsz, szeret Ön dohányozni? Miért jó Önnek, hogy dohányzik?

Azért jó a dohányzás, mert a dohányzás is egy tünet! Egy tünet, mely árulkodik valamiről.

Nem pusztán önmagában a dohányzás okoz betegséget, hanem a méreganyagokon túl szer
epet kapnak a dohányzás mögött meghúzódó; a dohányzást kiváltó okok. Ezek az okok, vagy ez az ok lehet érzelmi irányultság, vagy gondolati hozzáállás is. A testi, pszichés függőség már csak egy folyamatnak a következménye. (Vitán felül áll az a tény, hogy a dohányzás betegség okozó hatása a világon legjobban és legtöbbet kutatott és kivizsgált életmóddal összefüggésbe hozható betegség. Gondoljanak bele, micsoda érveket kellett az asztalra letenni, hogy a dohányipar engedjen a nyomásnak és be merje vallani - forgalomcsökkenés árán is -, hogy a dohányzás komoly kockázati tényező. Ugyanakkor ezek a vizsgálatok a dohányzás során felszabaduló méreganyagokat vizsgálta, mint potenciális problémaforrás; de azt, hogy a dohányzás mögött álló lelki tényezők milyen szerepet kapnak, azt nem.) Éppen ezért hatékonyan leszokni úgy lehet, ha sikerül megtalálni azt a motiváló tényezőt, ami dohányzásra készteti az illetőt.

Ezek miatt, miszerint a dohányzás is egy tünet éppen úgy, mint a láz, köhögés, allergiás reakció vagy valamilyen fájdalom a testben, a rendelőben hangsúlyt kap a kezelésnek az része is, amikor megpróbáljuk rávezetni a dohányzót arra, hogy találja meg a dohányzás mögött meghúzódó motiváló tényezőt.
A dohányzásról sokféle képpen le lehet szokni, mint ahogy mi emberek is sokfélék vagyunk. Döntse el Ön, hogy hogyan szeretné ezt megtenni.

A legtöbb cselekvésünknek, a legtöbb tulajdonságunknak — még akkor is, ha azt mi rossznak, negatívnak gondoljuk — vannak olyan pozitív hozományai, előnyei, melynek nagyon sokat köszönhetünk az életben.

Nincs ez máséként a dohányzással sem. Erre igyekszik a kérdőív is rávilágítani.

Most nézzük, hogy a rendelőben milyen lehetőségeket lehet igénybe venni a dohányzásról való leszokás elősegítése érdekében:

1. Minden kedves páciensünk rendelkezésre bocsátunk egy kérdőívet, melyet kitöltve kellene elhozni az első vagy második alkalommal. A kérdőív letölthető a www.szentlukacsrendelo.hu oldalról.

2. A dohányzásról való leszoktatás biorezonanciás készülékkel történik. Ehhez feltétlenül szükséges egy búcsú szál cigarettát elhozni, amit a kezelés előtt kell majd közvetlenül elszívni, ugyanis ennek a segítségével fog történni a kezelés.

3. A biorezonanciás kezelés mellé igénybe lehet venni fülzónákon végzett kezelést is. A fülzónákon alkalmazott zónakezelésekkel az esetlegesen fellépő nyugtalanságot, sóvárgást lehet csökkenteni, valamint az új napirendre való átállást lehet megkönnyíteni.

4. Azoknál a pácienseinknél, akik régóta nagyobb mennyiségben dohányoztak indokolt lehet egy hajszálból történő méreganyag kivizsgálás (ennek díját az alap kezelési díj nem tartalmazza). Ezzel a módszerrel felderíthetőek a dohányzás során a szervezetben lerakódott mérgező anyagok, vegyületek. A lelet alapján kerül összeállításra mindenkinek a személyes méreganyag kivezető készítménye.

Szokjon le a dohányzásról a Szent Lukács Rendelő által nyújtott terápia segítségével!

Dr. Antal Péter Miklós

+36 30 49 43 43 1
rendelo@szentlukacsrendelo.hu
www.szentlukacsrendelo.hu

3 megjegyzés:

  1. 1. rész.
    Beszámolómmal azokhoz szeretnék szólni, akik fejében motoszkál a cigiről való leszokás gondolata, de ennek kivitelezése érdekében még nem mertek konkrét lépéseket tenni.

    Én személyesen éveket halogattam a leszokást, mert attól tartottam, hogy csak megerősíteném magamban azt, hogy mégsem vagyok képes a dohányzás élvezetét kihagyni az életemből, mint előbbi két próbálkozásom kudarca is ezt erősítette meg. Sokáig, pontosabban az első öt évben, nem is tartottam magamat cigisnek, de öt-tíz év után már be kellett ismernem, hogy tagadhatatlanul cigis vagyok. Amíg össze nem állt a fejemben a döntés akarata! Lassan érleltem magamban a gondolatot, hogy csak le kellene szoknom s volt idő, mikor nem dohányoztam, de az rég volt, így azt a módszert találtam elsőre kivitelezhetőnek, ha egyre kevesebbet dohányzom. Akárcsak egy szinusz-görbe, hol fent, hol lent volt a határozottságom. Fél év alatt a napi egy doboz cigarettából napi három szálra csökkentettem az adagomat. Közben mindenféle motiváló érzettel próbáltam megerősíteni magamban azt a számomra fontos gondolatot, hogy fokozatosan ugyan, de csak le szeretnék szokni a cigiről. Így bármivel foglalkoztam, tudatosan egyre többet halasztottam, toltam ki azt az időt, mikor cigizni akartam indulni. Mire kiértem arra a 3 perce, hogy cigizhessek, már szinte kényszernek éreztem, hogy cigiznem kell s méghozzá zéró élménnyel. Így hamar eltelt egy nap, persze jóval kevesebb cigarettával. Hozzájárult a tél beállta is, mivel hidegben nem szerettem cigizni (biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van egy-két kellemetlen helyzet, mikor nem szeret dohányozni és ezt fontos tudatosítani). Ugyanakkor imádtam őszi-tavaszi délelőttön egy teraszra kiülve kibámulni a városra egy barátom társaságában és módosan kávézni, pár szál cigaretta kíséretében. De itt más városban, más barátokkal, más kilátásra bámulva cigizhettem, ami nem volt ugyanaz a pozitív élmény. És akkor rájöttem, hogy egyszerre annyi tényező egybevág, hogy ideje megpróbálnom letenni a cigit.

    VálaszTörlés
  2. 2. rész.
    Bizalmatlan voltam minden módszerrel és magammal szemben is. Pontosabban úgy voltam vele, hogy most mindegy lenne, ha cigizek vagy sem, de jó lenne leszokni, remélhetően kínzás nélkül, tehát nem szeretnék félelemmel szippantani a reggeli kávé csábító illatába, amit nem tudtam cigi nélkül elképzelni vagy stresszes, ideges, illetve unalmas időszakaim enyhítő szüneteit édességzabálással tölteni, míg az agyam csak a cigit követeli, sem egyéb elmondhatatlan, de elképzelhető lehetőségeket felkutatni cigiszerzés céljából. Közben úgy is alakult az életem, hogy az új munkahelyemen kizárt dolognak tartottam, hogy cigizhessek, s emiatt is sűrgőssé vált összegeznem magamban, hogy hol is tartok (mert a dohányzásról való lemondás szándékát nem egy hét alatt alakítja át az ember a fejében, hanem hónapok, akár évek alatt). Így kicsit hirtelen, de muszájból, egy héttel előre kitűztük az időpontot. Akkor beszéltünk Petivel a háttérben meghúzódó motivációról, ami a cigizésre késztetett. Sok általános érvet hallhatunk a szakemberektől, melyek közt találunk ránk illőeket is, hogy ki miért cigizik, de az enyémet még sehol nem olvastam: én nem a barátaim hatására szoktam rá, hanem önkéntesen, mondjam így, aztán tíz év alatt változtak bennem a motivációk, h miért szeressek dohányozni, mikor mindig utáltam, hogy nem elég fogat, arcot, kezet, hajat és ruhát mosnom, mindig büdös vagyok, de még ennél is találtam erősebb érveket a cigizés szokásának megtartására, s amint ez tudatosult bennem, végre reálisabban mérlegelni tudtam magamat és az életem átértékelését, önmagam átértékelését és a legfontosabbat: a változtatás következményeinek lehetőségét. Akarok én tovább ártani magamnak? bevallom, ezért cigiztem. De most az életem nagyon úgy kérte, hogy fejezzem be a mazochista hajlamom titkos kiélését és hagjak fel az önromboló életmódommal, mert ugyis ki kell másznom a szakadékból, senki sem fog helyettem kimászni (mármint az életem megfeneklett szakaszából, nem csak a cigizésből). A cigizés csak egy kis szatyor a többi mellett és ha azt ki kell bírnom, akkor a cigizés is menni fog. kitaláltam erre mentőmódszereket, mint például azt, hogy mikor cigizhetnékem támad, akkor még jobban belekapcsolódok a munkába, de ha mégsem sikerülne, mert kattog az agyam a cigi után, akkor halasztgatom, mert ez már nagyon jól be is vált és kizártam, hogy cigizős barátaimmal összefussak (pár hétig/hónapig kibírjuk egymás nélkül). Addigra megszokom a tudatot, hogy nem is vagyok cigis, még ha kicsit erőltetett ferdítésnek tűnik is, akárcsak a kezdetekkor. És szép lassan minden lehetőségre felkészítettem magam, hogyan viseljem el higgadtan a cigimentességet. És utolsó nap, utolsó cigarettámat szívva próbáltam is felfogni, h utolsó?, nem utolsó??? na, menjek be, majd elválik. És akkor is szkeptikusan vettem a dolgokat, egyik kezembe tartok egy fémrudacskát, másik lábam alatt pedig egy fémlemezke, nem is érdekel kimondottan a működése, mert na, megadom a leszokás lehetőséget magamnak, de nem zárom ki a visszaszokás lehetőségét sem. Aztán megkaptam a fülzónákon végzett kezelést is, melyet egy héttel később megismételtünk, s inkább az foglalt le, hogy aznap este még mit kell előkészítsek másnapra. Eszembe sem jutott a cigi. Na, reggel felébredek, tesztelem magam, hogy kívánom-e a kávé mellé a cigarettát, de nem mertem meghatározni, inkább azt állapítottam meg magamban, hogy közömbösen viseltetek a reggeli kávé-cigi kombinációhoz, tehát akkor maradhatok csak a kávé mellett is. Eltelt a dél, eltelt az este, eltelt egy nap, eltelt két nap, eltelt több nap, berobbantam az új munkahelyemre nem dohányzó státusszal, eltelt ott is tizennyolc nap, de csak a fizetés miatt számoltam, utána megint eltelt akármennyi nap, nem is tartottam fontosnak, hogy mennyi, csak éreztem, hogy ki szeretném kiabálni a világnak, hogy tünetmentesen leszoktam a dohányzásról! erre nem számítottam.

    VálaszTörlés
  3. 3. rész.
    Pedig kidolgoztam magam mentségére agyam minden egyes mellékvágányára valamiféle helyzetfelismerő s elterelő, felmentő, enyhe-kemény kifogásokat, módszereket, ismerve önmagamat, legalább ha visszaszokok, szokjak vissza méltósággal magam előtt de nem volt semmire szükségem. Még a legidegesebb, legstresszesebb pillanatomban sem jutott eszembe cigarettát előrántani. És ez az egész élmény, hogy ilyen pillekönnyen leszoktam a cigizésről, amit mai napig nem tartok teljesen negatív dolognak, fenomenálisan egyszerűen jött boldogsággal ér fel, mert lényegében nem sokat tettem érte, de hihetetlen módon sikerélmény számban kipipálható.
    És szavakban nem foglalhatóan köszönöm Petinek, hogy tizenakárhány év dohányzás után lehetőségem volt a Szent Lukács Rendelő által nyújtott terápiával egy ilyen segítséget megragadnom és az önképemet egy régi, jobb önmagamhoz igazítanom!
    Bátorságot és kitartó leszokást kívánok minden érdeklődőnek, aki a dohányzásról leszoktató terápiában bízva-nem bízva, hozzám hasonlóan, nem a sült galambot választja!

    VálaszTörlés