2013. augusztus 8., csütörtök

Ezüst-kolloid 1. rész



Szintén egy közkedvelt és sokat vitatott téma. Komoly tekintélyszemélyek nyilatkoznak veszélyességéről, bulvárlapok cikkeznek nagyszerűségéről.

Megmondom őszintén, hogy mindkettőben van hiba.

Mielőtt azonban belevágnánk a közepébe úgy illik, hogy megosszak Önökkel egy-két személyes tapasztalatot.

Saját élmények

Előre bocsátom, hogy nálunk, otthon és a szűkebb családban – 6 éve – mindig van ezüst-kolloid. Erre rögtön mondaná a Kedves Olvasó, hogy hazabeszélek. Pedig nem! Jómagam 7 éve vagyok vegetáriánus, mégsem gondolom azt, hogy mindenkinek fel kell hagynia a húsfogyasztással, még akkor sem, ha Einstein azt mondta, hogy „Semmi sem lesz kedvezőbb hatással az emberiség egészségére és túlélési esélyeire, mint a vegetáriánus étkezésre való áttérés." Valószínű Ő nem gondolt az eszkimókra. Az ő esetükben ez a táplálkozási forma kifejezetten rontaná a túlélési esélyeket.

Ezzel a kis kitérővel csak annyit szerettem volna mondani, hogy nem vagyok megrögzött ezüst-kolloid rajongó, de tisztában vagyok az előnyeivel, hogy mire, mikor használható, milyen követelményeknek kell egy jó minőségű ezüst-kolloidnak megfelelni, hogyan lehet a pénzvadászokat lefülelni és milyen szabályokat kell betartani, hogy tényleg az egészségünket szolgálja.

Az emberek legtöbbje, ha az egészségség megőrzésről, egészség témakörről van szó teljesen elhagyja a józan eszét; és már csak azért is 'nekem van igazam' és 'az orvosok fizetett gyilkosok' hangvételben kezd el igét hirdetni.

Újabbnál újabb rákgyógyító csodaszerekről láthatunk mindenféle bejegyzéseket, írásokat, cikkeket. A ’Újabb eltitkolt rákgyógyszer!’, ’Az orvosok letagadják…!’, ’A rák nem is betegség!’ ’Együnk sárgarépát, mert az mindenre jó!’ Persze, tisztában vagyok azzal, hogy a betegség, mindig a személyből forrásozik (életvitel, táplálkozás, érzelmi világ, gondolkodásmód, stb.), így maga a beteg ember az, aki elsősorban és a legtöbbet tehet az egészsége visszaállításáért. Tisztában vagyok azzal, hogy a kezelő/orvos gondolkodásmódja, habitusa lehet gátja a páciense gyógyulásának, de azért a józan eszünket nem kéne kidobni a kukába. Nem kéne teret hagyni annak, hogy a ’rák nem betegség’, hogy a ’kórokozók azért vannak a szervezetben, mert éppen felszámolják a betegséget’, hogy a beteg embert képzeletben, távolból és kéretlenül (persze) összekötöm az őt gyógyító pontjával és innentől kezdve neki semmi, de semmi teendője nincs, mert az intelligens energia meggyógyítja őt. Ezekre csak annyit mondok: ’Sok a duma, kevés a tett.’

Természetesen nem azt mondom, hogy a nem látható világból nem kaphatunk segítséget. Sőt meggyőződésem, hogy sokkal több az ember és környezete, mint amit a fizikai érzékszerveinkkel fel tudunk fogni.
Azokról a sarlatánokról beszélek, akik a csukott szemű pácienssel szemben, lábat feltéve újságot olvasnak, miközben zajlik a ’kezelés’.

Bár tudjuk, hogy a répa egészséges, és még meg is tudjuk indokolni, hogy azért, mert ilyen-olyan anyagok vannak benne. De a répát és a benne lévő egészségvédő anyagokat csak meglehetősen szűk dózisban van értelme használni. Ha minden nap megeszek 5 kg répát, biztos, hogy nem fogja az egészségemet szolgálni. Sőt!

Ez mindennel így van a világon, az ezüst-kolloiddal is
Tudjam, hogy mire jó, mikor kell használni, mennyit kell belőle bevenni, felkenni stb.


A leggyakoribb tévedések az ezüst-kolloiddal kapcsolatban

  1. Mérgező!

Igen, vannak olyan organizmusok, amik életére kifejezetten károsak. Legtöbbször emiatt használjuk. Ilyenek a baktériumok, vírusok, gombák, és egyes paraziták.

De az emberre nézve is mérgező!

Nem, ez nem igaz. Az általam olvasott cikkekben, ha valami tévedés volt, akkor az ez volt. A legtöbb kutató, ellenző, cikkíró nem tud, vagy nem akar különbséget tenni az ezüst-kolloid és az ezüst sók vagy ezüst fehérjék között.

Fontos ez egyáltalán? Az ezüst-kolloid és ezüst sók elkülönítése.

Igen, ez a legfontosabb. Az ezüst különböző vegyületeit (ezüst sókat) évszázadok óta használja az orvostudomány külsőleg a betegellátásban. Carl Siegmund Franz Credé (1819-1892) a Credé-féle szemcsepp vagy a Credé-féle profilaxis megalkotója. Általa, az 1800-as évek vége óta ezüst-nitrát ill. ezüst-acetát 1%-os oldatát cseppentik az újszülöttek szemébe, hogy a kankó (gonorrhoea) nevű nemi betegség kórokozója ne károsítsa a szemüket. De ilyen a lápisz is vagy a lápiszolás is, mint eljárás, ahol szintén ezüst-nitrátot alkalmaznak külsőleg, szemölcsök, sarjszövet ellen. Ezeknek az ezüst vegyületeknek (ezüst-nitrát, ezüst-acetát, ezüst-szulfát, stb.) a felhasználása csak külsőleg történhet. Ennek az az oka, hogy ezek a vegyületek milligrammos-grammos mennyiségben halált okozhatnak, ha az emésztőrendszerbe, véráramba kerülnek.

Az ezüst-kolloidot és az ezüst sókat előszeretettel (szándékosan, vagy tudatlanságból) összemossák.

Ez rögtön tovább is visz minket majd a 2. pontra (következő bejegyzésben lesz olvasható). Hiszen, ha nem akarom, hogy az ezüst-kolloidomba mérgező ezüst sók kerüljenek, akkor fontos lesz a kiinduláshoz használt víz minősége.

A kolloid jelentése

Mielőtt azonban tovább mennénk, még egy fontos alapfogalmat kell tisztáznunk. Ez pedig a kolloid fogalma. Milyen anyag ez a kolloid? Valamilyen speciális összetevője az ezüst tartalmú folyadéknak? Ettől lesz igazán tuti a készítményem?
Hát ez az! Az utolsó két kérdésre a válasz hogy NEM! A legtöbb bulvár cikk pedig ezzel a felhanggal aposztrofálja az ezüst-kolloidot, hogy a kolloid az valamiféle mágikus kis izé, ami tutivá teszi a készítményt.

A kolloid kifejezést először Thomas Graham (1805-1869) a kolloid kémia atyja használta. A kolloid állapot nem anyagot, vagy minőséget, hanem nagyságrendet jelöl. Vagyis, ha azt állítom egy ezüst tartalmú készítményről, hogy kolloid, akkor a benne lévő ezüst részecskék méretének egy bizonyos nagyságrendbe kell esniük. Ha ennél a tartománynál kisebbek vagy nagyobbak a szóban forgó ezüst részecskék (hivatalosan aggregátum) mérete, akkor bármennyire is szeretném, de az ezüst tartalmú folyadékom nem kolloid. Most számok fognak következni, de ezt megpróbálom közérthetően megfogalmazni. A kolloidok mérettartománya, definíció szerint 1-500 nm-ig (nanométer) terjed. 

Mit jelent ez?

1 nanométer ezermilliószor (1.000.000.000) kisebb, mint a méter. Vagyis 1 nm = 10-9 m.

Mekkora ez?

Egy vörösvértest, ami a vérben szállítja az oxigént 7200 nanométer (7,2 mikrométer) átmérőjű. A legkisebb kapilláris átmérője a szervezetben 5000-15000 nanométer (5-15 mikrométer) közé esik. Egy baktérium mérete 500-5000 nanométerig (0,5-5 mikrométer) terjed.
Vagyis az ezüst-kolloidban lévő ezüst részecskék mérete ilyen végtelenül parányi, ha valóban ezüst-kolloidról beszélünk.

Miért van ennek jelentősége? Mitől függ az ezüst-kolloid hatékonysága?

Azért, mert a kolloid hatékonysága nem a grammban vagy milligrammban kifejezhető, folyadékban eloszlatott ezüst tartalomtól függ, hanem a részecskék méretétől. Valamint a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy minél kisebb ezüst részecskéket tartalmaz az ezüst tartalmú készítményem, annál kevésbé toxikus.

Most már látjuk, hogy a kolloid kifejezés fontos minőségi feltétele az ezüst tartalmú készítmények mind hatékonyság, mind toxicitás terén.

        Mit jelent az ezüst-kolloidon a PPM jelzés?

PPM (parts per million) kifejezéssel szokták jelölni az ezüst-kolloidok töménységét. Pl.: 20 PPM, vagy 3-6 PPM.
Az 1 PPM tartalmú ezüst-kolloid azt jelenti, hogy 1 mg ezüst került eloszlatásra 1 liter vízben (1 liter víz = 1000 ml, 4 Celsius fokos víz esetében ez egyenlő 1000 g vízzel, ami 1.000.000 mg) A 20 PPM tartamú ezüst-kolloid 20 mg ezüstöt tartalmaz literenként.
Korábbról tudjuk, hogy a mg (milligramm) tartalomtól nem függ a hatékonyság, pusztán a részecskék méretétől. Minél töményebb egy kolloid (minél több mg ezüstöt tartalmaz), annál könnyebben lehetne túladagolni a készítményt. De erről is bővebben szólunk majd.

Hamarosan folytatjuk!

Dr. Antal Péter Miklós

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése