2017. augusztus 16., szerda

Boeck-szarkoidózis, túlsúly, magas vérnyomás, hasmenés, köhögés, hideg érzékenység... kezelése?!

Fiatal, 40 éves férfi jelentkezik be a rendelésre 2016. októberében. Leletek és panaszt hozott egy nagy zsákkal.

2016. júniusa óta: köhög, fullasztó rohamok gerjesztik egymást, ami néha öklendezésig fokozódik. Váladék fehéres, nyúlós, szmog, füst, erős illat provokálja a köhögést. Társbetegség: magas vérnyomás betegség, ami a köhögéssel párosulva nem ritkán 180 Hgmm körül szokott lenni. Túlsúly, amióta nem dohányzik 20 kg-ot hízott. 2 éve rendszeres hasmenései vannak, hetente több alkalommal.
Légúti panaszai miatt jött főleg, mert 2016. júniusában a többszöri antibiotikumos kúra hatására sem változó köhögései miatt kivizsgálásra küldték. Ennek kapcsán a szeptemberben készült mellkasröntgenen jobb tüdő hörgőkapuban és a két tüdő közötti részen vastag kötegezettséget és tömöttséget írtak le.

2016. október: az ebben a hónapban készült CT-n a röntgen leletet megerősítették és a bal tüdőben találtak egy kisebb csomót is. Boeck-szarkoidózist mondtak, mint iránydiagnózis. Ekkor jött el.

2016. decemberi 1. kontrollon, az októberben elindított terápia hatásra azt jelezte, hogy a korábban kezelésre nem reagáló köhögése csökkent. Ez 2 hónap eredménye volt, szemben a korábbi 5 hónapos kivizsgálás, küldözgetés és antibiotikum sorozatok eredményeivel. Ekkor az elindított terápia mellé, egyéni étrendet beszéltünk meg.

2017. januári kontroll: hasmenése jelentősen csökkent. Testsúlya megindult lefelé.

2017. március: kontroll vizsgálatok a korábban leírt kötegezettség elkezdett visszahúzódni. Ekkor már a korábbi iránydiagnózis bebetonozódott és legalább papíron valós Boeck-szarkoidózis lett.

2017. május: ízületi panaszai csökkennek, köhögés egyáltalán nincs, testsúlya 12 kg-al csökkent.

2017. július: összesen 16 kg-ot fogyott, vérnyomás csökkentőt a vérnyomás napló alapján le lehet/kell felezni. Arról számol be, hogy korábban évekig nem tudok vezetés közben klímát használni, mert azonnal felső és alsó légúti panaszai lettek. Ez most nincs.
Kontroll CT leleten a Boeck-szarkoidóznak teljes regressziót mutat. Lelet mellékelve.

A Boeck-szarkoidózis kezelésben megszokott gyógyszereket nem szedett, nem kapott; szteroidot nem szedett. A korábban meglévő vérnyomás csökkentő gyógyszereinek jelenleg a felét szedi. A korábban megkezdett terápia folyamatban van.

A diagnózist tartalmazó lelet 2017.03.08-n, ahol már javulást írnak le:



A javulást, lelettel igazoló kontroll eredmény:


Dr. Antal Péter Miklós

2017. augusztus 14., hétfő

Fejfájás és étrend

Az első konzultáció ez év április elején történt.
65 éves hölgy érkezett az alábbi panaszokkal. 2001-2002-óta meglévő, egyre rendszeresebbé váló rosszullétek, melyek fejfájással kezdődődnek, majd szédülés és hányinger és hányás társul hozzá. A fejfájás mindkét oldalon a halántékokról a fejtetőre húzódik. Elmondása alapján a panaszok 15 éve rendszeresek és főleg attól függenek, hogy mit eszik. Provokálja: hal, csirke, zöldségek legtöbbje, déli gyümölcs. Az évek során egyre több élelmiszert kell elhagyjon, mert azt érzi, hogy azok is provokálják a panaszait. Ha hányás jelentkezik a fejfájás mellett, akkor az nem egyszeri alkalom, hanem 2-3 napon keresztül rendszeresen ismétlődik.
2017. január-február hónapban 6-7 kg-ot fogyott. Ebben az évben (áprilisig) fejfájás heti 2-3x van; hányni januárban 1x, 1 hétig, majd január végén és február elején ismét hányt. Alig mer enni valamit. De elmondása alapján nagyon kell figyelnie, mert ha nem akkor jönnek a panaszok. A márciusi hányás elmaradását ennek tulajdonítja. Fejfájásra nem szed gyógyszert, hányásra nem vesz be gyógyszert, mert azok legtöbbje allergiás reakciót vált ki nála és nem mer bevenni semmit. Rendszeresen fáj a torka és ’begyullad’ a füle.

Túl van MRI, CT, vérlabor vizsgálatokon. A beutaló és orvosi lelet alapján nem látta indokoltnak a kolléga élelmiszer allergia irányában kivizsgálni, mert kissé zavarosan adta elő a panaszait.
Leletei említésre méltó eltérést nem mutatnak.
Fizikális vizsgálatából a panaszaival összefüggésben érdemi nem emelhető ki. A panaszait bizonytalanul, szorongva adja elő. Jelentős energiát kellett abba fektessek, hogy el merje mondani – nagyjából – úgy, ahogy érzi, megéli a panaszait. Többször elnézését kért, és mondta: „Tudom, hogy bolondnak néz, de kérem, értse meg, hogy ez a panaszom.”

Ez év májusban történt saját a személyes étrend összeállítása, amit azóta is tart.

Júniusban történt az első kontroll, amikor már azt újságolta sokkal jobban van.
Augusztusban a 2. kontroll alkalmával elmondja, hogy a diéta megkezdése óta nem fájt jelentősen a feje (korábban heti 2-3x fájt); volt egy-két nagyobb front, amit ’megérzett’; hányni azóta egyszer sem hányt. Fogyása megállt hónapok óta. Hajhullása (amit korábban nem említett) megállt.

Dr. Antal Péter Miklós

Kép forrása: Házipatika.com

2017. július 9., vasárnap

A lúgosítás mizéra margójára

Van itt minden kérem, mint a vegyesboltban, a vénásan ’zöldlevet’ adó nem orvos, kuruzsló lúgosítótól a vérgázt elemző lúgosítást ellenző orvoskollégán át.

„Lúgosítsunk!”

„A lúgosítás hülyeség”… és vége hossza nincs a vitának, lassan ebből is boszorkányüldözés és vallásháború lesz. De kell-e ez?

Megpróbálom hosszabban-rövidebben összefoglalni az ezzel kapcsolatosa gondolataimat, mindezt úgy, hogy egy teljesen laikus, vagy egy természetgyógyász kolléga, vagy akár egy orvos kolléga is megértse belőle azokat a fontos momentumokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy nem beszéljünk el egymás mellett és főleg se pro, se kontra nem beszélünk ostobaságot.

Szeretném röviden vázolni a konfliktus forrását és azt, hogy miért nem tudok egyik táborral sem – sem a vehemencián túlmenő ellenzőkkel; sem pedig a megrögzött, mindenképpen támogatókkal – 100%-ig egyet érteni.

A véleményem továbbra sem változott a témában. Azok, akik a ’Minden képpen lúgosítani kell, mert ez az örök élet titka’ folyamatosan olyan érvekre és mérési eredményekre hivatkoznak, amelyek teljességgel feleslegesek, megtévesztőek és értelmetlenek. Tökéletesen felesleges a vizelet pH-ját, vagy a nyál pH-ját méricskélni, mert nem ad megbízható információt savasság-lúgosság témában. Ezt később kifejtem miért.

A mindenképpen ellenzők ’mert a lúgosítás csak hülyeség lehet’, hiszen a vér pH-ja állandó, és a szervezetem amúgy is megold mindent, szintén tévednek. Ráadásul ők legtöbbször orvos kollégák, aki maguk is lúgosítják a páciensüket, csak nem így nevezik.

A legnagyobb probléma az üzlet. És mindenki üzletel. Ezt kár is felemlegetni, de azért mégis szokás. Jobb ezt is tisztázni, hogy a lúgosítók is és a nem lúgosítok is üzletelnek. Lehet Ianus-arcúskodni, de túl a szépségén, nemességén, rendeltetésén, a gyógyítás szolgáltatás és üzlet; mindenkinek.

A lúgosító hívők a termékeikkel, amelyek vagy jók, vagy nem. Vagy érnek valamit, vagy nem, vagy biztonságosak, vagy nem, próbálnak üzletelni.

Az ellenzők biznisze a gyógyszerek, amelyek vagy jók, vagy nem. Vagy érnek valamit, vagy nem, vagy biztonságosak, vagy nem, vagy valódi gyógyszer vagy egy élethosszig szedendő, tünetkorrigáló szer. Mindenesetre az ő érveik mellett egy hatalmas plusz pont, hogy a mai hivatalos, evidenszbézdelt orvoslás, a protokolláris rendszerével őket védi, ha baj van. Ha valaki nem gyógyul, vagy mellékhatás jelentkezik, vagy belehal a kezelésbe vagy annak következményeibe, ők védve vannak, mert protokoll szerint jártak el.

De ne szaladjunk ennyire előre.

Egy kis élettan közérthetően.

Mi a pH? A pH (pondus Hidrogenii, hidrogénion-kitevő) egy dimenzió/mértékegység nélküli kémiai mennyiség, mely egy adott oldat kémhatását (savasságát vagy lúgosságát) jellemzi.

Orvosi értelemben a pH-n, szinte mindig a vér pH-ját értjük. A pH változás a vér pH-nak a változását jelenti. Kivéve, amikor a háziorvos teljes vizelet is kér, mert akkor ott szerepel még a vizelet pH-ja is.

A pH nevű – legtöbbünknek merőben káromkodás, képlet formájában így néz ki:
pH = -log10[H3O+]= -lg[H3O+]   (így még inkább káromkodásnak tűnik)

A lúgosítást ellenzőknek abban igazuk van, hogy a szervezetben vannak az egyensúly fenntartásért felelős rendszerek, így a savasság-lúgosság témájában is vannak úgynevezett puffer (csillapító) rendszerek, amelyek igyekeznek a külső-belső hatások, változások ellenére a vér pH-t az állandó tartományon belül tartani. Itt óriási hangsúly van azon, hogy a vér pH-ját. Hiszen a vér pH-ja még egy kórosan kisiklott, kómához vezető metabolikus acidózis (anyagcsere eredetű elsavasodás) esetében is lehet normális, sőt akkor is normál a vér pH-ja, ha olyan savas karakterű anyagok halmozódnak fel a vérben, amelyek amúgy kezelést igényelnek. Később látni fogjuk, hogy a vér pH-ja tizedes-százados jegy pontossággal, nagyon szűk tartományon belül meghatározott, ami előfeltétele annak, hogy ne kerüljünk intenzív osztályra.

A fent említett, a vér pH állandóan tartásáért felelős mechanizmusok az alábbiak lehetnek a teljesség igénye nélkül:
  • normális sejtműködés
  • normális hormonális működés
  • puffer rendszerek – ezek több, mint 90%-a sejten belüli folyamat, melynek feladata a képződő hidrogén ion megkötése (pl.: fehérjékhez kötött puffer; foszfát puffer, bikarbonát puffer).


A pH értékek jelentéséről általánosságban:
  • Savas kémhatás: pH 0-6,9-ig
  • Semleges kémhatás: pH 7-es
  • Lúgos kémhatás: pH 7,1-14-ig

A szervezet bizonyos testfolyadékainak a következő a hozzávetőleges pH értéke:
  • Nyál: pH 7 – semleges kémhatás. A szájüreg pH értékét sok minden befolyásolja. Pl.: mennyit ettem, mit ettem, mennyit és mit ittam, mennyit beszéltem. Nagy lesz a mért pH-ban a variáció. Nem túl szerencsés valamely terápiát – lúgosítás vagy sem – lakmuszpapír nyalogatás alapján koordinálni. Az pedig végképp ritkán fordul elő, hogy a ductus parotideus-t (nagy nyálmirigy kivezető csövét) vezesse ki valaki annak érdekében, hogy tisztán a nyál kémhatását elemezze, mindenféle mellékzönge nélkül.
  • Gyomornedv: pH 1-2 – extrém savas. Ez jó. Ne is legyen másként. ’Egye meg a vas szöget is’, szokták mondani. A gyomor egy kapu, ahol az extrém savas közeg az ára az egészségünknek, mert ez felelős az étellel-itallal, a testüregek ujjal való matatása után annak szájüreggel való érintkezése után bekerülő kórokozók szétmarásáért, hogy mást most ne említsek. Egyrészt nehéz tiszta gyomornedvhez jutni, másrész relatíve fájdalmas, ennek mérése megint nem túl jó módszer egy (nem kórházi) terápia felügyeléséhez. Lúgos vizet inni egészségesen, csak azért hogy lúgosítsunk, megint nincs sok értelme; mert a gyomornedv pH-ját növelve, azaz csökkentve a savasságot, csökkentem a gyomorsav védő szerepét kórokozók terén. De a betegen ragadt 20 éve szedett gyomorsavcsökkentővel ismét ez a gond (fertőzésekre fog hajlamosítani, megváltoztatva az egész emésztőrendszer flóráját), nem beszélve arról, hogy vitamin és ásványi anyag hiányhoz fog vezetni. A kórállapotokról később, egy helyen szólok. Hogy mely gyógyszerek szedése milyen hiányokhoz vezet, korábban írtam róla, melyet elolvashat ITT.
  • Epe: pH 8 – enyhén lúgos. Ez pipa, ez lúgos, mindenki nyugodt lehet. Mintavétellel és a terápia ennek mentén való koordinálással szintén az a baj, mint a fenti példáknál.
  • Vékonybél: pH 8 – enyhén lúgos. Ez is pipa, ez is lúgos, mindenki nyugodt lehet. Mintavétellel és a terápia ennek mentén való koordinálással szintén az a baj, mint a fenti példáknál.
  • Vastagbél: pH 5,5-7 – enyhén savastól a semlegesig. Ez is így jó.
  • Vizelet: pH 4,8-9 – savastól a lúgosig. No, itt is széles a normál tartomány, amit szintén sok minden befolyásol. Nem alkalmas a terápia nyomon követésére.
  • Vér: pH 7,34-7,44-ig. Ez az egyik legérdekesebb. Az olvasható adatnak megfelelően kb. 1/10-es jegynyi eltérés engedélyezett.

Jól látható, hogy a könnyen hozzáférhető helyekről (szájüreg, vizelet) mintát venni pH mérés szempontjából felesleges, a többi helyről meg túl azon, hogy a napi rutinban nincs jelentősége (tehát felesleges) ráadásul még fájdalmas is. A vér pH-át pedig leginkább intenzív osztályon, sürgősségi osztályon szokták nézni, nem éppen vidám betegektől, némi fájdalom árán, mert minimum vért kell venni az illetőtől és azt is leginkább artériából; kivéve, ha nagyon kezdő az doktor és nagyon sürgető az adatok megkapása, mert akkor néha-néha a vénás vér is adhat támpontot, amit egy rettentő drága kütyü tud jól kielemezni.

Jogos a kérdés! Ha ennyi nehézség és értelmetlenség (napi rutint nézve) van a pH-mérés körül, ráadásul a vér pH-ja az egyik legszigorúbban szabályozott rendszer a szervezetünkben, akkor a lúgosítás hívők mit mérnek és hol, ami alapján azt mondják, hogy táddddááááá: Lúgosítani kell!?

Hát ez az. Éppen ez a gond. És a válasz itt van. SEHOL. Nincs mit korrekten mérni. Megkérdőjelezem azt is, hogy hány lúgosítás hívő van-volt tisztában az eddigiekkel és a továbbiakkal… Biztos van, aki igen, csak relatíve kevés.

Vagy mégsem?

Ne mondjuk ki az áment még.

Van még egy probléma. A lúgosítás hívők is ’péháznak’ jobbra-balra (csak, mint ellenző társaik), csak, hogy nincs mit mérni és nincs hol, hogy igazukat alátámasszák. Ebből nőnek ki azok az üzleti vénával megáldott kuruzslók, aki aztán mennek szépen a börtönbe, mert orvosi végzettség nélkül vesznek vért, adnak be szereket, ráadásul veszélyeseket.

Van még egy kissé bonyolultabb élettani-kórélettani probléma a vér pH szabályzása körül.

Ennek példáját egy orvos kolléga egy videóban ezt szépen szemlélteti. Megszuszogtatja, lihegésre készteti az interjúalanyt (szakszóval hyperventiláltatja), és megméri a vér pH-ját, és láss csodát, mindamellett, hogy az alany mindenféle láb, ajak zsibbadásról, rossz közérzetről, szédülésről panaszkodik, a vér pH-ja lúgos irányba tolódott. Pontosan ez történik akkor is, ha valaki a pánik roham alatt, vagy a király-kisasszonyok, hiszti roham alatt, túl gyorsan kapkodják a levegőt. De pontosan ez történik egy jól sikerült szerelmi együttlét sóhajtozásai alatt is. A zsibbadásokat és a szédülést (a vér pH változását) a nagy ütemben vett levegő ki és belélegzése okozza.

Az ellenzőknek abban igazuk van, hogy korrekt módon, felhasználható, értelmes adatokat nyerve csak a vér pH-ját van értelme mérni. De, és jönni fog majd egy nagy de.

Miért van az, hogy egy rosszul megválasztott ütemű és mértékű szuszogással ilyen mértékű változást tudok a vér pH-ban okozni?

Ez amiatt van, mert a vér pH-t a légzés és a veseműködés szabályozza túl a puffer rendszereken. pH szempontjából fontos széndioxid (CO2) a tüdő keresztül távozik, a hidrogén iont (H+) pedig a vese választja ki.

De, hogy kapcsolódik a pH-hoz a széndioxid és a hidrogén ion?

Úgy, hogy a pH (nevében is benne van, hogy hidrogén kitevő) egyik fő tényezője a hidrogén ion. Minél több a hidrogén ion, annál savasabb egy közeg. Vagyis a pH csökkenés, a savasság fokozódása a hidrogén ionok növekvő számával (mol-nyi mennyiségével) van összefüggésben.

A széndioxidból vizes közegben szénsav keletkezik, ami labilis savként szétbomlik hidrogén ionra (H+) és hidrogén karbonát ionra (HCO3-). A széndioxid a vérben hidrogén ion formájában szállítódik.
CO2 + H2O à H2CO3 à H+ + HCO3-

Ha nagyon kapkodom a levegőt, akkor a normálisnál több széndioxidot lélegzek ki, de a széndioxid vesztés révén, hidrogén iont fogok valójában ’veszteni’, egészen pontosan a kevesebb széndioxidból, kevesebb szénsav, abból kevesebb, a savasságért felelős hidrogén ion lesz. Ha csökken a hidrogén ionok száma, akkor csökken a savasság, vagyis lúgosabb lesz a közeg (a pH nő). Ezért sikerült a kolléga kísérlete.

A vér pH csökkenésének, vagyis savasodásnak oka lehet a tüdő, vagy vese. De ugyanígy a pH növekedésnek, vagyis lúgosodásnak oka szintén lehet a tüdő, vagy vese. Ezt szoktuk úgy is mondani, hogy a pH változás két helyen valósulhat meg: légzéssel és anyagcserével. Mindkét típusnál előfordulhat a savasodás és a lúgosodás. Most nézzük részletesen ezeket az állapotokat.

A vér pH változás lehetséges okai:
Légzési eredetű lúgosodás: minden olyan állapot, ami a légzésszám fokozódásához vezet. A szapora légvétel kimossa a szervezetből a széndioxidot. A kevesebb széndioxidból kevesebb a hidrogén ion képződik, vagyis a pH nőni fog.

A szapora légvétel okai lehetnek:
§központi idegrendszeri (agyi ér történés, tumor, fertőzés, félelem, láz, pánikroham, hiszti, stb.)
§hormonok, gyógyszerek
§tüdőbetegség (embólia, gyulladás)

Légzési eredetű savasodás: minden olyan állapot, ami a légzés csökkenéshez vezet. A lassabb légvételek miatt sok CO2 halmozódik fel szervezetben és a képlet értelmében a több széndioxidból, több hidrogén ion képződik, vagy is a pH csökken.

A csökkent ütemű légvétel okai lehetnek:
§  központi idegrendszeri (altatók, fejsérülés, légzőközpont zavara)
§  ideg-izom zavar (izomsorvadás, légző izmok bénulása)
§  mellkasfal betegségei
§  csökkent tüdőműködés (légmell, kövérség, folyadékgyülem)

Anyagcsere eredetű lúgosodás: minden olyan állapot, ami hidrogén karbonát ion felszaporodáshoz vezet (akár túlzásba vitt hidrogénkarbonátos infúzió - lásd nem orvos csalók...), vagy másképpen, akkor, amikor sok a savvesztés. Pl.: nagymennyiségű hányás, vagy túlzott mértékű vízhajtó szedése miatt. Nagy mennyiségű hányás esetén a vér pH-ja szintén lúgos irányba kezd el tolódni, amit a szervezetnek kompenzálni kell, ezt a tüdő és a vese fogja tudni megoldani.
  • tüdő felüli kompenzáció: csökkenteni kéne a légzésszámot, hogy a felszaporodó széndioxidból legyen lehetőség savnak képződnie. De a légzésszám csökkenésnek lesz egy reális, alsó határa, ez pedig a fellépő oxigénhiány lesz. Legkésőbb ilyenkor belép a történetbe a vese.
  • a vese kompenzációs törekvése: a csökkenő légzésszám miatt felszaporodik a széndioxid és a vese erre a felszaporodó széndioxidra (többlet hidrogén ionra) fog reagálni. Úgy érzékeli, hogy savas a rendszer, ezért további hidrogén ion vesztés fog okozni. Ellene dolgozik a tüdő által végzett kiegyenlítési kísérletnek.

A vége az, hogy ha az eredeti folyamat pl. hányás nincs leállítva, akkor a vér pH-ja kibillen a szabályozott 7,34-7,44-ből 7,44 fölé, azaz lúgos tartományba, és ami a rendszer összeomláshoz és kórházi ápoláshoz vezethet.

Anyagcsere eredetű savasodás: minden olyan állapot, amikor sav halmozódik fel a szervezetben. Pl.: cukorbetegségben, acetyl-szalicilsav (fájdalomcsillapító) mérgezésben, diabeteses ketoacidózisban (cukorbetegséghez társuló anyagcsere és vér pH kibillenés), uraemiaban (húgyvérűségben – a vese kiválasztó tevékenységének elégtelensége), alkoholmérgezésben, izomrost szétesésnél, kifejezett hasmenésnél. 
Itt is lép a szervezet. A tüdő fog lépni először tüdő; fokozza légzést à CO2 kimosódik à csökken a hidrogén ionok száma à lúgos irányba tolódik a vér pH, de ennek is van egy felső korlátja, hiszen nem lehet a végtelenségig fokozni a légzésszámot és mélységet. Legkésőbb ilyenkor belép a történetbe a vese, ami a csökkenő széndioxid szintre reagál és ismét és ellene dolgozik a folyamatoknak.
A vége az, hogy ha az eredeti folyamat pl. hasmenés nincs leállítva, akkor a vér pH-ja kibillen a szabályozott 7,34-7,44-ből 7,34 alá, azaz savasabb (bár még mindig lúgos számszerű adatot nézve) tartományba, és ami a rendszer összeomláshoz és kórházi ápoláshoz vezethet.

Látjuk azt, hogy a történet végig a vér pH-ról és az azt érintő változásokról szól, amibe leginkább a légzés és a vesén keresztüli kiválasztás játszik szerepet.

Ezeket az alapotokat leszámítva a vér pH-ja szigorúan a megadott tartományokban marad, és látjuk azt, hogy milyen súlyos következményei vannak, ha nem.


Most jön a legérdekesebb rész, ahol talán meg lehetne békülni egymással.

Az ellenzők vér pH-t mondnak és tépik a hajukat, hogy az csak is lúgos lehet és csak is egy bizonyos – kicsi – tartományon belül – minek akkor lúgosítani? A pártolók pedig lúgosítanak továbbra is, de mit és miért?

Következőkben kórállapotokról beszélek, amelyek háziorvosi rendelésen is kezelendőnek tekintendők:
  • Gyomorsav túltengés. Bár nem szól bele a vér pH-ba, de mégis – konyhanyelven – egy többlet savas állapot, ami kezelendő lehet egy egészségeshez emberhez viszonyítva. Itt már lehet értelme az ésszel fogyasztott lúgos víznek, ésszel fogyasztott kamillateának, vagy egy helyén való, átmeneti gyógyszeres gyomorsav csökkentésnek, de leginkább stressz kezelésnek és életmód váltásnak, ha nem veleszületett vagy szerzett operálható rekeszsérv az oka, stb. Ha tágabb fogalmi keretek között értelmezem savasság-lúgosság témáját – és erre minden alap megvan, akkor egy gyomorsav túltengésben és a következményes – sav okozta – felmaródásoktól szenvedő ember gyomorsav csökkentése lúgosításnak számítTermészetesen a gyomorsav emelkedése a torok-nyelőcső-gyomor-patkóbél és emésztési panaszokon kívül a vér pH-ban nem hoz eltérést; de mégis csak többlet sav.
  • Emelkedett húgysav a vérben. Ennek emelkedése számos kórképben előfordul, többek között a fent említett anyagcsere eredetű elsavasodásban (urémiában), de a köszvény nevű betegségben is. Háziorvosi rendelésen is egy tisztességes háziorvos átadja az emelkedett húgysav szinttel küzdő páciensnek a megfelelő diétás lapot (a megfelelő kivizsgálások után), aminek a segítségével, kontrollált körülmények között, jó eséllyel csökkenthető a húgysav. Ha nem segít, jön a gyógyszer, ami vagy segít, vagy nem. Mit csinál a háziorvos? Ha tágabb fogalmi keretek között értelmezem savasság-lúgosság témáját - és ezt szabad, akkor konyhanyelven mondva lúgosít. Vagy étrenddel, vagy gyógyszerrel; de lúgosít. Itt is érdemes megjegyezni, hogy bár a húgysav szint emelkedett, a vér pH-ja mégsem változik meg, vagy ha mégis, akkor az már kiesik a háziorvosi hatáskörből.
  • Emelkedett vércukor a vérben. Ebben az esetben egy komplex anyagcsere felborulásról van szó. Egyfelől a vérben a sejtek számára elérhető egyik legfontosabb tápanyag nem, vagy csak részben jut be a sejtekbe, így azok nem, vagy csak részben tudják a cukrot hasznosítani, azaz lebontani és abból energiát előállítani. Tápanyag (cukor) van bőven, de nem hasznosul. Emiatt a szervezet több problémával is szembesül. Egyfelől mégis csak kell a sejteknek tápanyag, ezért azokat első sorban zsírokból, másod sorban fehérjékből igyekszik pótolni. Ennek eredménye lesz az ún. ketontestek képződése – ami a szervezet, szervek számára vagy felhasználhatóak, vagy nem. Ezek az anyagok savas karakterűek és ezek felhalmozódása vezet az úgynevezett diabéteszes ketoacidózishoz (cukorbetegséghez kötött, savas karakterű anyagok miatti elsavasodáshoz). Az egyik ilyen ketontest az aceton, ami gyakran érződik a cukorbetegek leheletén. Korábban említettem nem ritka az az eset, amikor vér pH-ja még/már normál tartományban van, de ez a kórállapot már kialakult, és a páciensnek tünetei is vannak. Megjelent nála az erre az állapotra jellemző légzés (a szervezet próbál kompenzálni); az is elképzelhető, hogy komatózus állapotban vagy kómában van. Vagyis ebben az esetben a szó legszorosabb értelmében, a szervezet, vér el van savasodva, de azt számszerűen nem látom, mert a puffer és egyéb rendszerek kompenzált állapotban tartják. Itt már erősen intenzív osztály gyanús a helyzet, és bár a vér pH-ja nem igazolja vissza, mégis lúgosítás és a vércukor rendezés, folyadékpótlás lehet a fő terápiás irány (természetesen a pontos terápiához, pontos adatok és a beteg tüneteinek értelmezése és mérlegelése szükséges). Fontos itt is kiemelni, hogy a cukorbetegség eme veszélyes szövődménye előtt, magát cukorbetegséget, vagyis a vérben megemelkedett vércukor szintet szükséges kezelni és korrigálni. Egy szövődménymentes cukorbetegségben (de akár a súlyos szövődménnyel járó fenti esetben) is a vér pH-ja marad a normál tartományon belül. A cukorbetegség kezelése, ha tágabb fogalmi keretek között értelmezem savasság-lúgosság témáját, akkor lúgosításnak számít. A terápiás tervben keményen ott van a diéta, az életmód váltás, bizonyos táplálék kiegészítők és végül a gyógyszer. De mindez ésszel, jól kontrollált körülmények között, ráadásul úgy, hogy nem méricskélünk pH-t (mert minek); de mégis egy savasabb állapotot igyekszünk csökkenteni, még ha nem is nevezem annak.

A problémakör itt még jobban érthetővé válik. 
A sejtjeink az őket körülvevő kötőszövetes térből vesznek fel és ugyanebbe a térbe adnak le anyagokat. Itt kezdődik és fejődik be a sejtek valamennyi ellátási és kiválasztási működése. Ez a kötőszövetes tér a testtömeg szempontjából nem elhanyagolható mennyiség, ugyanis kb. 25%-át teszi ki (70 kg-os felnőtt esetén ez közel 18 kg-ot tesz ki.) Ebben a térben sok minden áll vagy bukik, ugyanis a kötőszövetes tér részt vesz az egész szervezet idegi-hormonális szabályzásában. Maga a kötőszövetes tér sokféle sejtet és komplex molekulákat tartalmaz, amelyek a környezetükkel – közeli és távoli sejtekkel, sejtcsoportokkal – sejtekhez, hírvivő molekulákhoz és idegi tevékenységhez kötött faktorokkal kommunikál.
Az egy tény, hogy a vér pH-ja fontos és szigorúan szabályozott, de ugyanakkor a végsőkig fenntartott és korrigált folyamat, úgy hogy a szervezetben ’megengedett módon’ már lehet egyéb betegség (pl.: gyomorsav túltengés, cukorbetegség, ketoacidózis, húgysavszint emelkedés, hogy csak a ’savas’ típusokat emeljem ki önkényesen), akár annak az árán, hogy a vér pH-ja fennmaradhasson.

Annak ellenére, hogy a fent megnevezett állapotokban is vér pH-ja továbbra is normál tartományon belül van, a páciens mégis kap jó esetben étrendi, életmód változtatást propagáló tervet, megfelelően gyártott, és adagolt, helyén való - táplálék kiegészítőknek nevezett - nyomelemeket, ásványi, anyagokat és ha ezek nem segítenek megadott időn belül, megfelelő mértékben; akkor kap cukorgyógyszert, húgysav csökkentőt, gyomorsav lekötőt.
Arról már végképp nem írok, hogy számos olyan példa is van, amikor a fent megnevezett kórképek mindegyikében szenvedő illető a húsimádatról átáll egy vegán, peszko-vegán étrendre és ezek megszűnnek. (Ennek a mondatnak nem a vegetarianizmus propagálása a cél és nem is jó/való mindenkinek, pusztán háziorvosi tapasztalat.) Melyik a savas? Melyik a lúgos? Melyik minősül lúgosításnak?

A lúgosítást teljesen elvető kollégák nem kezelik a fent említett kórképeket és csak hagyják maguktól futni a rendszert? Természetesen értem, hogy nem fogják lúgosításnak nevezni és a kezelések indoka sem az ’elsavasodás’ lesz, még akkor sem, ha nettó értékben savas karakterű anyagokról, ráadásul egy egészséges szervezethez képest, azok nagyobb mennyiségű jelenlétéről - esetleg konyha nyelven 'elsavasodásról' beszélünk.

A lúgosító, életmód váltó kollégák, természetgyógyászok pedig mit lúgosítnak és milyen kémhatású anyagokkal? 
Hol ellenőrzik, hogy a lúgosítás eredményes volt és a korábbi savas állapotból egy lúgosabb állapotba került a szervezet? Amikor azt mondják, hogy el van savasodva, akkor pontosan mire gondolnak?

Alapvetően mi különbség van aközött, hogy a fenti kórképeket életforma megváltoztatásával vagy gyógyszerrel állok neki rendezni? A 'lúgosítást' mereven ellenző orvos részéről is és a csak 'lúgosítást' propagáló nem orvos - bocsánat - laikustól is nagyfokú háttértudást, nagyfokú, a korább tanulmányok (egyetemi évek) után megszerezhető többlet szakmai tudást, alázatot, rátermettség és gyakorlatot kíván. A tudás megszerzése nem merül ki abban, hogy az ember elolvas egy-két cikket és már tudja is; kell oda jó pár év elméleti és gyakorlati tapasztalat is. De ez, igény esetén megszerezhető. Az alázat kérdése más dolog. Vagy van, vagy nincs. Vagy ki tudja taposni az élet az arcos-harcos kollégából, vagy nem. Leginkább nem… Az, hogy mit alkalmazunk az a páciens oldaláról is kimagaslóan fontos. Az alkalmazott terápia függ a kórállapottól, annak lefolyási sebességétől, mennyire hatékonyan tud segíteni az akadémiai orvoslás; na meg azon is múlik, hogy a páciens mit szeretne.

Továbbra is igaz az, hogy egyik táborral sem tudok maradéktalanul egyet érteni. 

A lúgosítás pártiak nem tudnak mit felmutatni, hogy mit mérnek és hogyan, mert a látens acidózis (rejtett savasság) pont attól rejtett, mert nem látszik objektív mérhető módszerekkel; de attól még van és a klinikai tünetekből sokszor kiolvasható. A kötőszövet és a sejt közötti állomány pH-t, pedig legjobb tudásom szerint nem lehet mérni. Továbbra is nehezen értelmezhető, feltehetőleg a konyhanyelvből átszűrődött kifejezés – lúgosítás – hiszen nem tudom, hogy milyen terület van elsavasodva, és nem tudom, hogy milyen vegyhatású az anyagom, amivel kezelem, és néha az is előfordulhat, hogy savas karakterű anyagokat használok.

Az ellenzők meg csak a vér pH-ról beszélnek - értehető okoknál fogva -, úgy hogy láttuk, hogy milyen könnyű légzéssel hatással lenni rá ugyanakkor pedig egy szélsőségesen kisikolt anyagcsere kell ahhoz, hogy abban jelentős változás legyen. Mindeközben többlet savas karakterű anyagokat tartalmazó kórképeket gyógyszerrel kezelnek.

Visszatérek a cikk elején szóba hozott üzlethez.
Valaki ismét a börtönbe megy. A lúgosítást ellenző tábor szavaival élve egy lúgosítás hívő csaló: A pH csoda című könyv szerzője. Hogy jogosan megy-e börtönbe azt nem tisztem megítélni viszont az tény, hogy orvosnak adta ki magát, holott nem az; olyan tevékenységet végzett, amihez orvosi engedély kellett volna; ráadásul olyan módszereket alkalmazott, amelyek hatását komoly szaktudás mellett, jól felszerelt intézményben lehetne csak nyomon követni, mert enélkül könnyebb vele ártani, mint jót csinálni. Az ilyen fajta lelkület, az én olvasatomban inkább tartozik a pszichiátria és a személyiség zavar témakörébe; és az ilyen lelkületből mind a lúgosítást ellenzők és pártolók között előfordul; túl azon, hogy ha hihetünk a cikkekben leírtaknak, akkor ez egy jövedelmező üzlet volt a számára. De hát mindenki üzletel.

Utószóként pedig szeretnék elnézést kérni az orvoskollégáktól, hogy nem voltam elég ’szakmai’ és nem mindent latinul, hivatkozással ellátva írtam le. Valójában az egész Fonyó Élettankönyv és az egész Szollár Kórélettan citálható lenne. Elnézést a túlzott általánosításokért, melyek a folyamatok pontos lezajlásának értékéből vettek el.

Szeretnék elnézést kérni a laikus, de a téma iránt érdeklődőktől, mert a fent nevezett szakmaiatlanság ellenére a cikk érhetősége, azt gondolom, hagyott kivetni valót maga után.


Dr. Antal Péter Miklós
Családorvos; Neurálterápiás orvos

Kép forrása: www.patikamagazin.hu

2017. március 11., szombat

Szeretnéd, ha a gyerekedet egy cikk elolvasása után kezelném?

Figyelem, 'megrázó tárgyilagosság' következik egy képzeletbeli ország, képzeletbeli embereivel és szakembereivel, kizárólag kitalált témával kapcsolatban. Bármiféle kapcsolat, ami az írásban foglaltak és a valóságnak vélt léttel megegyezőnek hat, az pusztán a képzelet játéka.

Vannak kitüntetett figyelmet kapó emberek, technikák, újítások, ’másképp gondolások’ a világon. A homeopátia is ilyen. Gondolom, más országban sincs máshogyan, mint itthon: ehhez mindenki ért. Na persze a foci, a politika és a diéták után, vagy ezekkel éppen az aktuális szélnek megfelelően dobogót cserélve.

Mindenki ért hozzá…

Alapvető emberi hozzáállás, hogy amit tiltanak, amit tilos, amit nem szabad, na az, biztos felkelti az érdeklődését. Mint a szülő, amikor észleli, hogy fiának, lányának nem éppen a legideálisabb partner sikerült megtalálni. Ha elkezdi tiltani, lebeszélni róla – pont a karjaiba tolja.

Sokak pont amiatt gondolkodnak el azon, hogy lehet, hogy mégis csak jó ez a homeopátia, mert tűzzel vassal irtják. Nem tudnak mit tenni, csak erőszakkal, diktatórikus, karhatalmi módszerekkel tenni ellene. Nem a kristálygömb használatát, nem csakra porszívózást, nem az föld körüli pályán keringő Akármilyen Kapitány üzeneteit vagy a delfinhangok publikálást tiltják be, vagy korlátozzák, hanem egy orvosi, duplán szakorvosi végzettséghez kötött módszer ellen ágálnak.

Ez a homeopátia. Sokak figyelmét, pont az orvos vagy a nem orvos kollégák kapálódzása kelti fel.

Nincs talán még egy orvos szakma, ami ennyire megkavarta volna az állóvizet. Persze semmi nem történt volna, ha egy hozzá nem értő valaki, vagy valakik, nem kezdett volna cikkezni erről. Azt sem tartom kizártnak, hogy a legeslegelső indulási lépés olyan volt, mint Egerszegi Krisztina (vagy Prokopp Dóra) évszázados mondása: „Van az a pénz, amiért az ember haja korpásodik.” De ez már mindegy is, hogy honnan indult a dolog. Elindult. A folytatás sokkal érdekesebb.

Talán nincs még olyan orvos szakma, mint a homeopátia, amihez ennyien értenének.

Sajnos tény, ez ma Magyarországon egy külön orvosi szakma. Kell hozzá orvosi egyetemi végzettség, kell egy alap szakvizsga és kell egy minimum 2-3-5 éves képzés (ez attól függ, hogy ki mennyi energiát és pénzt tud beletenni a saját továbbtanulásába), ami után vizsgát kell tenni, szintén egyetemen. Akármennyire borzolja az ellenzők kedélyét ez a tény – már mit, hogy orvosi szakma a homeopátia – és ez így is marad, ugyanis az EU-ban 3 országban, mint szabályozott orvosi szakma működik, és 21! országban, mint szabályozott gyógykezelési technika. És ez csak az EU és ott van még a világ többi országa.

Kicsi esély van arra, hogy ezt el lehessen tüntetni a Föld színéről… Abban nincs kételyem, hogy álságos módon Magyarországon egy kicsit ’szüneteltetik’ majd a homeopátiás vizsgákat, csak, hogy a homeopaták ne érvelhessenek azzal, hogy ez egyetemi vizsga. Gyönyörű történet, de ez van. Bizonyítékok vannak, csak az erőszak segíthet...

Ezek tények.

Tény az is, hogy ha én háziorvos vagyok, akkor egy kardiológus szakorvost, vagy egy sebészt nem bírálhatok felül. Véleményem lehet, kérdezni kérdezhetek, továbbtanulhatok!, akár más kardiológushoz és sebészhez elküldhetem a betegemet, de felül nem bírálhatom. Pedig ugyanazt az egyetemet (6 év) végeztük el, ugyanúgy szakvizsgáztunk (3-5-11 év), és mégsem. A napi gyakorlatunk más. Ha orvos a kolléga, akkor lehetnek közös átfedések, de a specializáció olyan fokot ért el, hogy egymás megítélése nehézkes, bizonyos orvos szakmák között meg már lehetetlen. Egy biológus, vagy kémikus pláne nem teheti. Még akkor sem, ha mindkét szakma tartalmaz biológiai és kémiai ismeretekre támaszkodó elemeket.

Na de jöjjenek a kérdések.

Nézzük a laikus (nem orvos) szkeptikus helyzetét: tételezzük fel, hogy beszél valamilyen idegen nyelvet, olyat, amin orvos-szakmai cikkeket publikálnak. Tételezzük fel, hogy van valamilyen természettudományos ismerete, aminek mentén érteni véli a szakmai cikket. Elolvas egy átfogó tanulmányt kardiológia (szívgyógyászat) témában, amit orvosok, de nem kardiológusok! állítottak össze. A cikk arról szól, hogy coronarographia (szív koszorúerek képalkotó módszerrel láthatóvá tétele) nem alkalmas bélelhalás nyomon követésére, ezért a coronarographia nem ér semmit. És bummm az internet népe felbolydul és követelik a coronarographia megszüntetését. Hatalmas vita megy, ahol egy kardiológus vitázik laikussal. A laikus támad, statisztikázik, a kardiológus pedig a saját szakmája szempontjából mondja, magyarázza, hozza a statisztikai adatokat, hogy a coronarographia jó arra, amire az való, vagyis a koronáriák és így a szív megítélésére. De kit érdekel a kardiológus véleménye…

Nézzük az orvos szkeptikus esetét: ül egy mentőorvos és egy pszichoanalitikus pszichiáter együtt és vitatkoznak. A mentőorvos magyarázza, hogy mennyire hülyeség a lélekbúvárkodás, annak mennyire nincs haszna, és hogy ő még egyelten egy olyan orvosi cikket sem olvasott, ami azt bizonyította volna, hogy, amikor egy aktívan vérző, polytraumatizált (gyakorlatilag alig maradt ép szerve a szerencsétlennek), sokkos betegnél ezt a beteget díványra fektetve a 2-3 órás analízis megsegítette volna; ugyanis gyakorlatilag ebbe a módszerbe mindenki belehalt. Ezért a pszichoanalízis csak hülyeség és sületlenség lehet.

Abszurd ugye?

Nyilván való mindkét esetből egyik sem ért a másik szakmájához, nyilván való, hogy almát a burgonyával egyáltalán nem, de még körtével sem lehet versenyeztetni.

Itt nyilván való, de nem a homeopátiánál.

Mindenki ért hozzá, mindenki tudja, hogy nem működik, csak is kuruzslás lehet, csak is placebo lehet, csak is a vakszerencsének köszönhető, hogy az, aki homeopatánál járt az meggyógyult és nem lett nagyobb baja.

Sőt a homeopaták titkolják, hogy mérgezik a betegeiket. Egy! tanulmány kimutatta, hogy a xilitol, amit homeopátiás szerek tartalmaznak, hasmenést és akár komoly szövődményt okozhat a gyereknél. A cikk ékes tanúbizonysága annak, hogy aki írta, csak azt hiszi, hogy ért a homeopátiához, de valójában nem. Kár is taglalni. Ráadásul, könyörgöm Európában a 3. halálozási ok a vényköteles gyógyszerek miatt van… Miről beszélünk?! Arról nem beszélve, hogy jó lenne tudni, hogy ki és milyen szert gyártott, aminek xilitol volt az összetevője, mert cukorként laktóz és szacharóz alapúak vannak Európában forgalomban. De ez már ’szakmázás’, minek a részletekbe menni, úgy is kuruzslás az egész.

De nem ez nem számít. Egy hozzá nem értő kolléga egy cikke a mérvadó. Bravó.

Messzebbre megyek, nem-orvos kollégák véleménye mérvadó – no persze csak homeopátiában.

A kutya nem foglalkozik azzal, hogy laikus beszél bele olyanba, amihez 6 év orvosi végzettség kell, 3-5 év alapszakvizsgával és plusz 2-5 év külön homeopátiás szakvégzettség. Nem beszélve a gyakorlati tapasztalatról.

Ön kedves olvasó mennyire lenne nyugodt, ha gyógyszerésze, vagy a könyvelője kezdené el kivenni a vakbelét egy-két cikk elolvasása után? Mindkettő tisztességes, megbecsülést érdemlő szakma, na de…

Vagy mennyire lenne nyugodt, ha én orvosként, frissen kikerülve, de nulla gyakorlati tapasztalattal kezdeném el kivenni vakbelét? Valószínű jobban járna, mint az előző esetben, de…

Vagy mennyire lenne nyugodt, ha én orvosként, 10 év orvosi gyakorlat, de nulla sebészeti gyakorlati tapasztalattal kezdeném el kivenni vakbelét? Valószínű jobban járna, mint az előző esetek bármelyikében, de azért mégis csak jobb egy szakvizsgázott sebészre bízni a dolgot, aki nem most lát először ilyesmit. És még ebből is lehet baj! Az orvostudomány nem egzakt tudomány! 

Vagy mennyire lenne nyugodt, ha tudná, hogy a gyerekét egy szakvizsga nélküli gyerekpszichiáter kezeli, felügyelet nélkül, persze legújabb cikkek elolvasása után.

Semennyire…

De a homeopátiához mindenki ért – informatikus, buszsofőr, biológus, kémikus, belgyógyász, stb. – csak épp a homeopata (átlag 12 év elmélet és átlag -2-5 gyakorlati év után) nem, hiszen csak egy ostoba, megtévesztett, pénzéhez megélhetési bűnöző lehet, más nem.

Gyönyörű…

Honnan fúj a szél? Nem tudom, de pont a homeopátia egyediségét támadják: személyre szabott; mellékhatás mentes, nem lehet sokféle panaszara ugyanaz a szer jó. Ezzel párhuzamosan jelennek meg sorra a gyógyszerreklámok a holisztikus fejfájás csillapítóról, a mellékhatás mentes gyógyszerekről és az egyszerre minden panaszra jó tablettákról. 

Valamit nagyon tudunk, lopják a szövegünket. :):):) Csak, hogy a homeopátia esetében ez nem csak reklámfogás, hanem valóság lehet...


Dr. Antal Péter Miklós

U.i.:
2003-2004-ben a WHO a homeopátiás szereket a konvencionális orvoslás 'gyógy'szereivel egyenlőnek fogadta el mind humán, mind állati betegségek kezelése során.
2005: a WHO adatai alapján a homeopátia a 2. leglátogatottabb gyógymód a világon a Hagyományos Kínai Orvoslás után, ezzel 4. helyre szorítva az akadémiai orvoslást. A világon a leggyorsabban növő gyógyászati eljárás a homeopátia.


2016. október 2., vasárnap

A határaink védelméről – integratív orvosi szemmel

Az integratív orvoslás nem csak a testet és annak elváltozásait szemléli, hanem megpróbálja ezeket a testi kórságokat a megbetegedett ember lelkületével és gondolkodásmódjával is összeegyeztetni; vagyis folyamatosan kutatja azt, hogy túl a genetikai örökléshajlamon, a testi és a környezeti tényezőkön, milyen faktor lehet az illető érzelmi és tudati hozzáállásában, ami az adott kórképhez vezetett.

Ebben az írásban alapvető élettani, kórélettani tényeket (laikus számára is egyszerűen, érthetően), valamint a mindennapi beszélgetések során elhangzott véleményeket és az abból levont következetéseket igyekszem bemutatni. Ez nem valahol egy messzi-messzi galaxisban vagy a tengerentúlon történik, hanem ITT és MOST, hús vér magyarokkal, honfitársainkkal, anyukáinkkal, apukáinkkal, gyerekeinkkel.


A test

A testnek, mint fizikailag jól jellemezhető képletnek konkrét kitapintható határa van. Ez a bőr. Orvosilag és a test egészsége szempontjából a bőr az úgynevezett ’első védelmi vonal’. Ezt legtöbbször és a legtöbb helyen ezzel a kifejezéssel tanítják. Ezt védeni kell. A testen számos nyílás található – száj, orr, szem, fül, stb. – egészséges esetben, szám szerint kilenc darab nyílás. Ha nem védem a bőrömet, vagy a nyílásokon kontrollálatlanul mindent beengedek, akkor annak végzetes következményei lehetnek.

Gondoljunk csak bele, hogy egy égési sérülésnél – annak kiterjedőségétől függően és túl az egyéb nehezen uralható problémákon, mint pl. folyadék, ionvesztés és fájdalom – az egyik legnagyobb gondot a kórokozókkal szembeni védekezés jelenti. Ha – többek között – ezt nem sikerül uralni, veszett játszma. De ugyanez igaz lehet egy látszólag egyszerű vágott, vagy szúrt sebre, amire az illető azt mondja, hogy „Jól vagyok Doktor Úr, csak hetek óta nem gyógyul!” Mik ellen védekezünk? Olyan természetes, a mindennapokban jelen lévő, tömegesen előforduló, adott esetben a biológiai körforgás szemszögéből lényeges és fontos, de a szerzetben csak részben vagy egyáltalán nem kívánt jelenségektől, amiket kórozóknak nevezünk. Az, hogy védekezem velük szemben egyet jelent csak, a józanész meglétét. A védekezésem ellenére még szerethetem őket sőt, tolerálhatom őket sőt, megérthetem szerepüket és létük lényegét, ezért felfogom azt is, hogy nem feltétlenül tennék jót magammal és környezettemmel, ha őket teljesen eltüntetném környezetemből. Gondolok itt természetesen arra, hogy a túlzott sterilitás, a ’mindent ölő’ szappan és fertőtlenítő szer legalább akkora egészségügyi kockázatot jelent, ha nem nagyobbat, mint a korokozók jelenléte. Lehetek liberális a kórozókkal szemben, de ha többet engedek be a kelleténél az az egészségem rovására mehet. A feltételes mód jelentősége majd később kiderül. De lehetek szélsőségeses radikális az irtással szemben, miszerint az összeset – azokkal a mágikus szappanokkal és fertőtlenítő szerekkel, melyeket Sanytól kaptam – el kell tüntetnem. Ennek is komoly egészségügyi következményei lehetnek.

A bölcs nagymamák – és az enyém is ilyen, sokszor mondták, hogy egy gyermeknek bizonyos mennyiségű koszt meg kell ennie, hogy erős és egészséges legyen. Egyre több kutatás jelenik meg azzal kapcsolatban, hogy a túlzott fertőtlenítés és a túlzott tisztaság egészségügyi kockázatot jelent és bizony összefüggés van számos betegség – asztma, allergia – a túlzott tisztaság között.

Ha a szánk olyan funkciót lát el, mint egy ’pöcegödör’, vagyis kontrollálatlanul, minőségi és mennyiségi korlát nélkül mindent beenged és elnyel, akkor ennek legtöbben tudják a következményét. Nem csak a vízszintes méretek kezdenek el dominálni az egyénnél, hanem akár életveszélyes méreganyagok, toxinok és kórokozók kerülhetnek be a szervezetbe.

Ha az érzékszerveink felett nem gyakorlunk kontrollt, és szemünkkel mindet megnézünk, fülünkkel mindet meghallgatunk, éjjel nem hagyunk az érzékszerveinket és agyunkat kellő ideig pihenni, megzavarodhatunk. Az alvásmegvonás egy komoly kínázás forma volt – remélem csak – régen. Igenis kell és szükséges az információs áradatban a képek és hangok között szelektálni. Igenis helyén való, hogy nem nézek meg minden műsort a TV-ben és nem hallgatok meg mindent a rádióban. Itt is válogathatok. Még.

Az alsó testnyílások kontrollálására éppen egy rövid gondolat erejéig térnék ki és továbbra is szigorúan orvosi szemmel. Mindannyian tudunk a szexuális úton terjedő betegségekről és sajnos – az össz esetszámot nézve, viszonylag kevés kivételtől eltekintve – ez bizony a kontroll hiányának tudható be. Kedves emlékű urológia professzorunk mondta előadáson és gyakorlaton, hogy: „Ne dőljünk be a páciensnek, mert azt a jakuzziban és szaunában nem lehet elkapni.”

„A végbélnyílás pedig szigorúan csak kijárat, hogy egyértelmű legyen a dolog.” – fogalmazott szűkszavúan boldog emlékű háziorvos nagyapám. Sajnos arról a tényről csak akkor értesül az érintett fél, hogy az OEP nem finanszíroz annyi kedvezményes, háziorvos által felírható pelenkát, ami egy felnőtt ember, méltóságteljes, viszonylag tiszta és élhető életéhez elegendő lenne, amikor már késő. Ekkor a túlzott liberális szemlélet semmilyen módszerrel nem orvosolható, még akkor sem – hogy csak a nagyokat idézzem: „Szívesen visszaforgatnám az idő kerekét.” Ha kontroll nélkül beengedek bárkit és bármit oda, hova az a valami nem való, akkor annak – akár – maradandó és helyrehozhatatlan következményei lehetnek. Természetesen nem az ilyen jellegű szexuális együttlétet kedvelők felett törtem pálcát, távol álljon tőlem. Sőt elfogadom és adott esetben meg is értem. Egyáltalán nem zavar, hogy a hálószobában mi zajlik, de orvosként mikor látom a könyörgő vagy felháborodott szempárokat, hogy „Doktor Úr, értse meg, nem elegendő az, amit felírt!”, vagy rosszalló hangvételben „Bezzeg a régi orvosok megértőbbek voltak…” Erre én azt tudnám mondani, hogy „Kérem Önöket értésék meg, hogy nem nem akarok segíteni, hanem a segítségem eddig terjedhet, mert ha többet írok fel, mint amit lehet, akkor a büntetést nekem kell kifizetni az OEP felé.” Persze, megértés ritkán születik.

Korábban írtam a bőrről, mint első védelmi vonalról. Ha ez sérül, akkor több kórokozó juthat a szervezetünkbe, mint kellene, de ha jól és egészségesen működik a belső szelektáló rendszerünk, ami válogatni és dönteni képes az odavaló, saját, fontos sejtek között és az oda nem való, a szervezet részét vagy egészét veszélyeztetni képes, behatolók között, akkor még nincs minden veszve. Itt érkezünk el a test védelme szempontjából az úgynevezett ’második védelmi vonalhoz’, az immunrendszerhez.

Az immunrendszer egy hatalmas halmaz, amiből számos elemet ismerünk, de számos faktor és folyamat pontos leírása még hiányzik. Azóta, hogy szép emlékű nagyapám szigorlatozott immunológiából, és azóta, hogy én szigorlatoztam immunológiából számos folyamat megértése és leírása megváltozott, pontosabb lett és vannak korábban fontosnak gondolt elméletek, melyek ma már nevetségesnek tűnnek. Számos tényezőt ismerünk az immunrendszerből: például a nyirok utak, nyirokcsomók, lép, csecsemőmirigy, csontvelő, bélrendszerben lévő nyirok plakkok, fehérvérsejtek, hogy csak a legáltalánosabbakat említsem. Egészen pontosan ismerjük a fehérvérsejtek képződésének és érésének – fejlődésének mechanizmusát, egymás közötti kölcsönhatásaikat. Kedves laikus olvasók kedvéért a pontosabb megértésének érdekében egyszerű modellt fogok használni a működés leírás során.

Nézzük csak a fehérvérsejteket. Sokszor laikus páciensek számára nem egyértelmű – bár általuk is napi rendszerességgel használt fogalom az immunrendszer – hogy mit is jelent mindez. Az érthetőség kedvéért – bár egy hatalmas, kiterjedt és bonyolult rendszerről van szó –, érdemes lehet egyenlőség jelet tenni az immunrendszer és a fehérvérsejtek között. Ennek jelentősége abban is érthető lehet, hogy egészen pontosan az immunrendszerből csak a fehérvérsejteket tudom számszerűen és biztonsággal mérni – rutin vérvétel során (tisztában vagyok a komplement rendszer fontosságával és az egyéb faktorokkal, immunglobulinokkal, de ennyire nem szeretném bonyolítani a mondandómat).
Egy kis eszmefuttatás a rendszer nagyságáról és komplexitásáról. Egy felnőtt embernek átlagosan 4,5-5,5 liter vére van, ez 4.500-5.500 ml. Egy milliliter vérben 3.800.000-10.800.000 db fehérvérsejt van (labortól függően kerül meghatározásra a normál tartomány, eltérések lehetnek az ismereteik és a leírtak között). Vagyis a teljes keringő vérmennyiségben 5.500 x 10.800.000 db fehérvérsejt van. De ez az összes fehérvérsejtnek pusztán az 5-7%-a, ugyanis a többi az érpályán kívül tartózkodik. Vagyis 5.500 x 10.800.000 x 1,95 db fehérvérsejtünk van. Ez megközelítőleg 115.830.000.000 (115,83 milliárd) db fehérvérsejtet jelent. Óriási szám, tekintettel arra, hogy egy átlagos ember megközelítőleg 100.000 milliárd sejtből áll, ez megközelítőleg 1000-szer több, mint a Tejútrendszer összes csillaga[1].

Megközelítőleg 1 cm3 nagyságú térben 1.000.000.000 (1 milliárd) db sejt fér el. Vagyis 115,83 cm3 azaz valamivel több, mint 1 dl nagyságú tér kellene ahhoz, hogy a fehérvérsejtek számának megfelelő teret lefedje.

1 sejt tömeg megközelítőleg 1 nanogramm[2]. A fehérvérsejtek tömege így, megközelítőleg: 115,83 gramm. Ez annyi, mint kb. 40 db kockacukor tömege. És ez csak az immunrendszernek azon parányi része, amit a rutin vérvétel során meg tudok mérni.

A fehérvérsejteket, ha egy egyszerű séma szerint szeretnénk leírni, akkor három csoportot tudunk elkülöníteni: ’Távfelügyelet’, akik folyamatosan őrjáratozva ’szólnak’ a másik két társaságnak. Ők pedig az ’Őrző-védő Egység’ és a ’Takarító Brigád’. Vagyis az immunrendszer és azon belül a fehérvérsejtek egy az egészségünkért felelős és azt felügyelő ’Őrző-Védő-Takarító Brigád’.

Aki tanult egy kis biológiát a gimnáziumban vagy a szakközépiskolában az pontosan tudhatja, hogy ha az immunrendszerben valami rendellenesség lép fel, akkor betegség üti fel a fejét. Aki tanult egy kis biológiát, az pontosan tudja, hogy a legjobb szándékkal sem nevezhető az ’Őrző-Védő Egység’ munkája humánusnak, mert válogatott és meglehetősen hatékony eszközeik vannak arra, hogy a betolakodókat, kórokozókat, működésüket ellátni nem tudó, vagy kiöregedő sejteket kiiktassák a rendszerből. És ez így jó, ez az egészségünk alapja. Itt egy kicsit még időzzünk el. Több olyan tényezőt említettem, ami ellen az egészséges immunrendszernek fel kell tudnia venni a fonalat.


A kórokozók

Lehet baktérium, vírus, gomba és parazita. Ezek olyan élőlények (bár a vírus önmagában nem tekinthető élő egységnek, hiszen egyetlen egy programja van, az pedig a szaporodás és ennek teljesítéséhez is ’segítségre’, egy úgynevezett gazdasejtre van szüksége), amelyek egy saját meghatározott program szerint, a saját ’érdekeiket’ ’szem’ előtt tartva egy másik élő szervezet rovására próbálnak tevékenykedni. Ezek az élőlények csak az adott szervezet szemszögéből tekintendők károsnak, ugyanis számos baktérium, parazita, és gomba fontos biológia szerepet tölt be Földünkön. Éppen ezért ezek maradéktalan kiirtására egy-két elfuserált reklámon kívül senki nem törekszik. Ugyanakkor arra is kíváncsi lennék, hogy spanyol nátha idején ki-ki hogyan reagálta volna le az alábbi mondatot, a kedves doktorától: „Ne aggódjon Kedves, csak egy kis vírusfertőzés. Pár nap alatt vége.” Azzal is tisztában vagyok, hogy vannak olyan elméletek, bizonyítékok, melyek arra világtanak rá, hogy az ember fejlődése szempontjából, a mostani bélflóránkat alkotó hasznos baktériumok valamikor külső kórokozók lehettek.

Mindezek ellenére senki nem nyalogat Antraxot, vagy nem szívesen megy Ebola sújtotta vidékre, mondván, hogy majd csak sikerül valahogy integrálnom ezeket a kórokozókat, hiszen év tízezredekkel korábban is sikerült.


A feladatukat ellátni nem tudó, hibás működésű sejtek

Ezek a daganatok. A szakzsargonban szoktuk őket mindenféle névvel illetni, leginkább két csoportot különítünk el egymástól, a jó-, és a rosszindulatú daganatokat. Az örvendetes tény az, hogy, ha mikroszkóp alatt megnézem őket, akkor nem látok mást, mint valahogyan működő sejtek halmazát, melyek sokkal gyorsabb ütemben osztódnak, mint kellene. A valamilyen működésük, leginkább a semmilyen működés. Nem elég, hogy gyorsan vagy gyorsabban osztódnak, mint a jól működő egészséges társaik, ráadásul még a normál feladataikat sem tudják ellátni. Ezek a sejtek kicsit, alig-alig vagy egyáltalán nem hasonlítanak a kiindulási szövet sejtjeire. Mindenesetre ezek a sejtek semmiképpen nem rendelkezhetnek indulattal, sem jóval, sem rosszal. Elég gond az, hogy többen vannak, mint kellene, és még a feladataikat sem tudják ellátni.

Ha a korábban említett ’Őrző-Védő-Takarító Brigád’ sérül, számos más betegség is kialakulhat.
Abban az esetben, ha az ’Őrző-Védő-Takarító Brigád’ nem tud különbséget tenni az idegen és a saját sejt között, és a saját sejteket is megtámadja, ismét betegség üti fel a fejét. Végtelenül leegyszerűsítve, ez a betegségcsoport lesz az autoimmun betegségek csoportja, amikor saját vesesejtek, saját ízületi sejtek, saját pajzsmirigy sejtek, stb. ellen az immunrendszer riadót fúj és elpusztítandónak kezeli.

Abban az esetben, ha az ’Őrző-Védő-Takarító Brigád’ túlreagál, egy olyan ingert, ami a mindennapokban ott van, ami egy teljen megszokott hétköznapi inger, akkor jön az úgynevezett allergiás betegség. Egy virágpollen, egy porszem, egy madártoll egy teljesen megszokott, hétköznapi, a mindennapjaink részét képező inger, melyre akár sokan allergiások lehetnek. Ilyenkor az immunrendszer nem tud helyesen reagálni, ’alul’ kéne, hogy reagáljon, de e helyett egy túlzott reakciót mutat.

Ebből is látszik, hogy testi szinten is komoly jelentősége van a különbségtételnek, jelentősége van annak, hogy az szervezetünk el tudja különíteni, hogy mi az, amire ad egy helyes reakciót, mi az, ami ellen ’támadást’ indít és mi az, amit ’megtűr.’


Lelkület – érzelmek és gondolkodás

Szinte minden nap előkerül egy-két ’favorit’ téma a rendelésen. Sokszor emlegetik a pácienseim a szeretet-gyűlölet, pozitív gondolkodás-negatív gondolkodás, agresszió-jóság témákat. Sokan védekezésül el is mondják: „De hát én jó vagyok.” Hiszen én „szeretetteljes vagyok.” Mégis beteg lettem.

A pozitív gondolkodás és a mindent befogadó ezoterikus szemlélet mostanra sejtetni véli, hogy legalább akkora kárt okozott és okoz folyamatosan, mint amekkora jótéteménye lehetne.

A bensőséges beszélgetések hatására döbbenten észlelem, hogy pácienseim számára mit jelent egy-egy olyan fogalom, mint a szeretet, pozitivizmus.


A szeretet témájában

Nem hallottam még egy páciensem szájából sem jó megfogalmazását annak, hogy mi az a szeretet. Mi az? Tényleg kérdezem, Ön szerint mi a szeretet? Pedig emlegetjük, kimondjuk, akár naponta többször is. Hivatkozunk rá, emlékeztetnek rá bennünket, hogy ennek az elvnek mentén kéne éljünk. Sokszor hivatkozási alap és kirekesztés oka, hogy ha nem vagy szeretetteljes. Mégsem tudom jól megfogalmazni – Önök meg tudják?

Jómagam is onnan indultam, hogy először azt tudtam beazonosítani, hogy mi NEM a szeretet.

Szinte kivétel nélkül visszaköszön pácienseim révén az a gondolatiság: „Akkor vagyok szerethető, ha mások igényét szolgálom.” „Akkor vagyok szerethető, ha jófiú vagy jó kislány vagyok, ha nem kérdezek, ha csendben vagyok, ha nem szólok semmiért, ha okos vagyok, ha … ha nem mondok nemet.” végtelen a sor. Sokan bevallják, hogy ha nemet mernek mondani, akkor számos ember számára az ő szerethetőségük megszűnt.

Sokszor elfeledkezünk arról, hogy kapcsolataink révén egymásra hatásnak vagyunk kitéve. Sokszor elfeledkezünk róla, hogy lehet, hogy a szeretetem nem mindenki felé egyforma és ez így rendjén is van.


Az egymásra hatásról

Mindannyian, mint emberi lények komoly beleérző és megérző képességgel rendelkezünk. Abban jelenetős eltérés adódik, hogy van, akit érdekel ez a téma, van, aki tagadni fogja, van, akit pedig arra ösztönöz, hogy ezen képességét fejlessze. Akár hogy is, de mindannyian egészen icic-pici korunk óta értjük a metakommunikáció nyelvét, értjük a testbeszédet, értjük a mimikát és a különféle tekinteteket. Az persze előfordulhat, hogy nem szeretnénk érteni, mert a megértés hozta felismeréssel nem tudok mit kezdeni, vagy nem tanítottak meg arra, hogy mit kezdjek vele, vagy nem akarok semmit kezdeni.

Mégis ’éles helyzetben’ erről valahogy megfeledkezünk. Egész egyszerűen arról van szó, hogy más-más lelkületű és gondolkodásmódú emberek más-más reakciót hoznak elő belőlünk. Ezt vagy észre veszem vagy nem, vagy megtanultam kezelni vagy nem, vagy van lehetőségem kiélni az adott társadalmi keretek között a feljövő reakciót vagy nem.

Bizonyára Önök is megfigyelték, hogy egy párkapcsolat során más-más személyiségű emberek (párok) mellett más és más oldalunk mutatkozik meg. A magam részéről én olyan emberek társaságát kedvelem, akik mellett jobb ember tudok lenni, mint amilyen alapjáraton vagyok, mert valahogy számomra ez is a fejlődést jelenti. Hogyan tudom ellesni azt, hogy egészségesebb, jobb, előremutatóbb, békésebb, megértőbb, stb. környezetet tudjak teremteni magamban, magamnak és a környezetemnek. Meglehetősen egoista felfogás, ez igaz, de igyekszem elkerülni, és ha tehetem, minimálisra szorítom azokkal az emberekkel a kontaktust, akik a 8 általánost (4 első + 4 második) hozzák elő belőlem.

Érdekes pszichológiai játék lehet ebből odabent bennünk, ha erre nem vagyok éber. Számomra kedvezőtlen lelkületű ember mellett lehet, hogy olyan ’üzemmódban vagyok’, amit a másik ember lelkülete követel meg tőlem, de alapvetően nem szeretek olyan lenni; és ez bennem úgy csapódik le, vagy pont az a másik ember azt kommunikálja felém, hogy „rossz vagyok.” Ha ebből a probléma körből nem sikerül egészségesen kikeveredni, miszerint én is oké vagyok és ő is oké, de én nem keresem az ő társaság, mert az nekem nem oké, akkor ebből komoly személyiség torzulások és önértékelési zavarok születhetnek.

Fájó rádöbbeni, hogy hiába van meg bennem a törekvés az egészségesebb, jobb, előremutatóbb, békésebb, megértőbb, stb. környezet kialakítása iránt, ha ezt a másik személyisége, igényei, felfogása, neveltetése, nemtörődömsége, igénytelensége, stb. vagy negatív jelzők nélkül, pusztán az az ember nem teszi lehetővé. Egyszerűen azért, mert ő arra megy én meg egy másik irányba.
Fájó lehet rádöbbeni, hogy csak azért lettem ’önző’, ’agresszív’, ’egoista’, ’szeretet nélküli’, stb., mert az ’ént’ védő, önérvényesítő magatartásommal nem szolgáltam a másik érdekeit.

A szeretetem nem egységes – még akkor sem, ha odabent, érzés szintjén ugyanazt érzem – mert a külső megnyilvánulása a másik ember személyisége miatt más és más lesz. És ez így rendben van. Csak csendben merem megkérdezni, hogy ki az, aki ugyanolyan érzéseket táplál – kvázi ugyanúgy szereti – a nagypapát, nagymamát, anyukát, apukát, szomszédot, testért, stb-t.

A szeretem nem egységes és ez így rendben van. Erre a megállapításra is tömegével lehetne egészséges példákat hozni, és olyanokat is, ahol ez az elv sérül.

Viccesen szoktam mondogatni, hogy „A feleségemet -15-+15 cm távolságból is nagyon szeretem (persze akkor is szeretem, ha éppen nincs a közelemben); a pácienseimet minimum 50 cm távolságból szeretem – ha ez nem így lenne, akkor hölgy páciensek párjai igencsak neheztelnének rám; egy vadidegen járókelőt már 1,5-2 méter távolságból szeretem, a késes embert is és a tömeggyilkost is nagyon szeretem?!, szerethetem (ebben a nexusban a szeretet szó léte kérdésessé válik számomra, pusztán egy stabilabb, őszinte – és nem az újezós, felfújt spirtuális egó által meghatározott – önismeret által), de leginkább akkor, ha börtönben ül.” (Kérem, nézzék el nekem, hogy én magam sem definiáltam a szeretet, mint fogalmat és mégis beszélek róla. Abban bízom, hogy így is érthető lesz az, amit mondani szeretnék.) Füles kutyusomat is szeretem nagyon és rendszeresen 1 cm-re közel hajolok gügyögve a kis fekete gomb orrához, miközben vakargatom a füle tövét. Mindezt persze egy vicsorogva támadó kutyával már nem tenném meg. Esztelenség lenne. Ugyanúgy, ahogy a késes ember nyakába sem ugrok – pedig ettől a ténytől független az, hogy én szeretem vagy sem őt, de nyakába ugrok a gyerekkori barátomnak, amikor nagy ritkán találkozunk.

Ha gyűlölök valakit rossz ember vagyok? A berögződések és a félreértelmezett ’jóezoterikus’ és ’jókeresztény’ emberkép sugalmazása által vetett betegségbéklyók levetése időszerű lenne. Ha gyűlölök valakit, kvázi nem szeretem, akkor ez nem jelentheti azt, hogy egy bizonyos távolságot szeretnék tartani vele testileg, érzelmi és gondolati szinten? Szerintem mindenképpen.


A pozitív gondolkodás témájában

A folyamatosan zsörtölődő, mindben a rosszat látó-kereső, ’mindenki hibás csak én nem’, ’minden csak balul sülhet el’ – amikre peresze leginkább csak saját magát meggyőző példák sokaságát eldaráló – negatív gondolkodású – emberekről és a gondaltiságuk ön és környezetszennyező voltáról most nem ejtenék szót.

A pozitív gondolkodás – úgy, ahogy a köztudatba átment – remekül alkalmas arra, hogy saját magunkat betegre nyomorgassuk, és orvosilag az úgynevezett krónikus stressz állapotát tartsuk fent.

Kicsit olyan ez, mint a viccben, mikor nyuszika elmegy elkérni a medve fűnyíróját. A végét azt hiszem, mindenki ismeri. Persze ezt a pozitív gondolkodással is el lehet játszani.

Aki mégsem ismerné a viccet:

A nyuszikának nincs fűnyírója, gondolta elkéri a medvétől, mert ő az egyetlen, akinek az állatok közül van. ’A bagoly is tőle szokta kölcsön kérni, nekem is biztos odaadja.’ - gondolja magában. Megy-mendegél, és útközben elkezd gondolkodni:
  • 'Jóságos állat ez a medve, biztos odaadja.’ Megy-mendegél tovább. ’A múltkor megfigyeltem a bagollyal sokkal többet beszélgetett, mint velem; igaz én nem régen költöztem az erdőnek ennek a felére.’ Megy-mendegél tovább. ’Mi van, ha velem nincs olyan jó barátságban. Valakitől hallottam, hogy a farkasnak sem mindig adja oda.’ (Persze nyuszika arról nem tud, hogy a farkas sokszor megkapta kölcsön a fűnyírót csak mindig mocskosan és elromlott állapotban adta vissza medvének, és ebből a medvének elege lett.) Megy-mendegél tovább. ’A múltkor olyan szótlan volt velem a medve, lehet nem adja oda mégsem.’ (Szótlan volt, mert az idei áfonya termés kevéske volt és importra szorult a környező erdőből.) Megy-mendegél tovább. ’Áhh, a múltkor rám ripakodott, tuti nem adja oda.’ Megy-mendegél tovább. ’A medve egy nagydarab rosszindulatú valaki, csak a bagollyal kivételez a fűnyíró kapcsán.’Mikor odaér. Bekopog a medvéhez, aki megkérdezi:
  • Mit szeretnél nyuszika?
  • Tudod mit medve, cseszd meg a fűnyíród…


Egy – kívülálló számára – egyértelműen változásra érett helyzetben a pozitív gondolkodást alkalmazva, remekül és magamat mindenképpen meggyőző módon le tudom beszélni a szükséges és kívánt változtatásról, változásról.

A döbbenet számomra mindig akkor a legnagyobb, amikor egy daganatos betegségben szenvedő ember mondja el, hogy:
  • az adott párkapcsolatában miként és hogyan viselte el és tartotta magát a lábtörlő szerepben – mindig megfilozofálva, azt, hogy az neki miért jó, vagy miért nem lehet, miért nem tud változatni.
  • az adott munkahelyen miként és hogyan viselte el és tartotta magát a lábtörlő szerepben - mindig megfilozofálva, azt, hogy az neki miért jó, vagy miért nem lehet, miért nem tud változatni.
  • miután felmondott, hogyan kellett a munkáltatónak egy ember kiesése miatt 3-5 embert az ő helyére felvenni.
(Természetesen a fenti megállapítások nem sugallják azt, hogy ezen lelki tényezők mindenképpen daganat kialakulásához vezetnek. Tisztában vagyok a betegség kialakulásának komplexitásával. Azt sem jelenti, hogy a fent nevezett állapotokat az elszenvedők 'jó dolgukban' vállalnák. Pusztán az elmúlt 10 év beszélgetéseinek összecsengésének egy részét mutattam be. Semmi esetre sem pálca törés szenvedő emberek felett!)

Persze végighallgatva személyes történeteiket mindig számos és – látszólag – meggyőző érv hangzik el, hogy éppen miért nem lehetett ezt vagy azt változtatni és benne ragadni a rosszban, úgy, hogy a tudván tudott rosszat próbáltam magamnak finomságnak hazudni pozitív gondolkodás címén.

Persze, akiknek Faludy György Pokolbéli víg napjaim című írása jut eszébe, az azt mondhatja, hogy tévedtem a pozitív gondolkodással létjogosultságával kapcsolatban. Nem, nem tévedtem. Faludy György és sorstársai bebörtönzése, az akkori politikai rendszerben egy picit más pszichológiát rejtett magában. Ott úgy indultak neki, hogy a szabadulás esélye kizárt, hiszen azért börtönözték be őket, hogy elpusztítsák. Ez a helyzet – tények szintjén – nem ugyanaz, mint egy átlagosan rossz munkahely, ahonnan van lehetőségem kilépni és jobbat találni (Persze érzelem-érzet szintjén okozhat hasonló élményt - lásd lejjebb az oroszlán vadászos példát.). Faludyék pozitív hozzáállása életmentő volt. Életmentő volt elfoglaltságot, szórakozást, megnyugvást és ki tudja még mi mindent találni, mert ’Túl kell élnem’. Az ilyen-olyan szándékkal megmagyarázom magamnak, hogy miért ne nézzek más állás után, pedig betegségfaktor lehet.

Azt hiszem, kezdik sejteni, hogy mit értettem a pozitív gondolkodás megbetegítő faktorán.
Nézzünk még egy fontos témát, amit a páciensem rendszeresen hoznak.


Agresszió-jóság témájában

’Jógyerek’ szerethetőségéről korábban már szóltam. Az is tény, hogy egy nem sablonosan élő, de annál inkább gondolkodó, a környezet ingereit, annak nagysága szerint lereagáló személlyel, sokkal nehezebb bármit is kezdeni, mit azzal, aki egy és ugyanazon séma mentén él. Szokták is mondani, hogy az igazi egyéniséggel nehezebb együtt élni, nehezebb hozzá alkalmazkodni.

Az integratív orvoslással foglalkozó szakemberek az egészséget kissé másként fogalmazzák meg, mint az elavult WHO-s állásfoglalás. Egészségnek tekintem a reakciók, érzések, gondolatok és gondolkodás szabadságát, a döntéseim, és a reakcióim változatosságát, szabadságát és a kiváltó ingerhez mért mértékét. A betegség ezzel szemben egyfajta rögzült állapot. Különféle környezeti ingerekre azonos módon – rögzülten – reagálok. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez lelkületi működés erősen összecseng az immunrendszer (test) egészséges működése során leírtakkal. A megfelelő különbségtételből fakadó, kiváltó ingerhez mért válaszreakció.

Legyen ez a következő furcsa példa erre:

Az oroszlánvadászt megkergeti az oroszlán. Ha túléli, akkor jellemző lesz rá a következő testi és lelki állapot. Lélekszakadva, puskát akár hátrahagyva menekül, vérnyomása az egekben, pulzusa, légzésszáma az egekben, erős verejtékezés, halálfélelem, menekülési vágy, vagy biztonság keresés, vagy támadás (függetlenül attól, hogy van-e esély a győzelemre, vagy nincs), vagy teljes feladás. Ezek a reakciók teljesen érthetőek, helyénvalóak és adekvátak, még akkor is, ha magával az oroszlánvadászat tényével valamelyikünk nem ért egyet. De, ha valaki hazamegy, kinyitja az bejárati ajtaját és ott őt megnyávogja a kismacskája és ugyanezt a test-lelki reakciót adja (lélekszakadva, mindet hátrahagyva menekül, vérnyomása, pulzusa, légzésszáma az egekben, erős verejtékezés, halálfélelem, menekülési vágy, vagy biztonság keresés, vagy ájulás), az már nehezebb értelmezhető és elsőre is feltűnik, hogy valami nincs rendben. Páciens oldalról a sajnálatos tény, hogy ő ugyanazon ment keresztül, mint akit oroszlán kergetett, habár csak kiscicát látott. Kívülállóként pedig mondható, hogy nem igazodott a környezeti inger nagyságához a reakció.

Az is betegség, és bizonyos szempontból kezelendő, hogy ha különféle dolgokra, más-más témában, más és más inger nagyságra mindig ugyanazt a reakciót adom.

Ha önmagában az agresszióról, mint szóról kérdezném Önöket, hogy arról mi a véleményük, jó-e az, rossz-e az, helyénvaló, vagy helytelen, akkor szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy a legtöbben azt mondanák, hogy „Fúúúj, le az agresszióval.” „Nem szeretem az agresszív embereket.” Legalább is a rendelőben ez megdöbbentően gyakran hangzik el.

Igen ám, de az agressziónak van egy helyes irányban vezetett, és kiélt, szükséges formája. Szándékosan fogok abszurd és könnyebben befogadható példákat hozni annak érdekében, hogy nyilvánvaló váljon Önöknek is, hogy egy szó mennyiféle jelentéstartalommal létezhet, és mennyire nem szabad sablonosan gondolkodni és sokan mennyire fanatizálhatóak vagyunk egy mindent megengedő, mindent befogadó szemlélet irányában. (Zárójelben az saját személyes véleményemet olvashatják.)

Az immunrendszerem kegyetlenül agresszív a betolakodókkal szemben (ez jó). Helyes különbségtétel nélkül a saját testi sejtjeimmel is (ez nem jó). Agresszív vagyok a gazzal, amikor a virágos kertemet ápolom (ez jó), agresszív vagyok az almával, mikor beleharapok (ez jó), agresszív vagyok aranyos gyapjas, tollas, szőrős állatokkal, mert megeszem őket (ennek mértéke, módja, jellege nagyon nem jó), agresszív vagyok, mikor egy vitában nem akarok részt venni és kivonulok belőle (ez jó). De agresszív vagyok akkor is mikor nemet merek mondani, és akkor is, ha kiállok a véleményért, és akkor is egy másik személynek a tudtára adom, hogy ő meddig jöhet a személyes teremben és meddig nem (ezek az én szemszögemből jók, a másik szemszögéből persze nem biztos). Agresszív vagyok a betörővel, aki jogtalanul az én javaimra pályázik úgy, hogy a családom és az én testi épségem és egészségem sem szent neki (ez is jó). A sebész nagyon agresszívan kivágja a tályogot vagy az oda nem való betegséget a szervezetemből (és ez jó), senki nem vitatja ezt egy akut vakbélgyulladásnál, perforáció előtt.

Ilyenkor sokan mindig előhozakodnak a Tanító Mesterekkel és a Jógikkal (szememben ők az újezós mindent kritika nélkül befogadós-elfogadós, nyalom a hangod, lélekpillangós, csillámpónis, talpig fehérbeöltöző álszenteskedők), hogy Ők bezzeg a elfogadás és szeretet mintái. Igen, az lehet minta, aki hiteles. Ha valaki, valaha találkozott már hiteles és nem önmaga által felavatott Tanító Mesterrel és az áhítattól elmosódott szemét esetleg megtörölte, akkor az észrevehette, hogy Ők is, a különböző személyiségű embereket másként – mindenkit a helyén – kezelnek. Nem egyszer volt már arra példa, hogy a Tanító Mester mellett élet-, és fejlődésképtelen, őt szipolyozni vágyó ’tanítány’ ki lett pattintva az Ashramból, a való világba, élni, tanulni, túlélni. Ugyanakkor van, akit a keblére ölel és maga mellé ültet az oroszlánbőrre.


Zárszóként

A rendeléseimen számos daganatos beteg is megfordul. Ha meg kéne fogalmazni egy közös lelki gondolatiságot, ami az általam látott, kísért daganattal küzdő emberekre igaz, az az önérvényesítés, az önmagamért való helyes kiállás hiánya. Mindenki más-más okból, de annyira elfogadó, befogadó, szeretetteljes, jó, önfeláldozó lett, hogy éppen csak a legfontosabbról feledkezett meg. Az ’én’ védelméről. A helyén való, előremutató, önvédő, határt kijelölő kommunikációról.

Az ént védő önvédelmi mechanizmusok sem immunológiai sem lelki szinten nem működnek megfelelően.

Amikor valaki arra biztat, hogy mindent el kell fogadni, mindent le kell nyelni, semmi ellen nem lehet szót emelni, mindenkinek ezerszer több joga van, mint nekem, akkor a daganatos betegeim, és az Ő személyes sorstörténeteik jutnak eszembe, és az, hogy micsoda munka árán lehet (ha egyáltalán még lehet) valakit 30-40-50-60 éves fejjel megtanítani a lelki-testi határainak, az énjének a védelemére. Másként megfogalmazva, miként lehet az illetőt rávenni egy agresszívabb kommunikációra a saját testi-lelki egészsége érdekében.

Ez főként igaz az egészségügyi dolgozókra, a segítő foglalkozásúakra és azokra az emberekre, akik úgynevezett helper szindrómában szenvednek.

Szabad és kell önzőnek, egoistának lenni. Szabad nekem nem mindenkin segíteni, szabad nekem bizonyos emberek segítségét nem felvállalnom. Miért? Mert lehet, hogy meghaladja az erőmet és akkor azokon sem fogok tudni segíteni, akiken egyébként tudtam volna. Védenem kell magamat tőled, a Te és a saját érdekemben.

Jó értelemben véve egoistának és önzőnek kell lenni, mert rám, családapaként, testvérként, fiúként, barátként, háziorvosként, integratív orvosként, természetgyógyászként, férjként a környezetem csak és kizárólag akkor számíthat, ha én testileg és lelkületileg is egészséges maradok. Ellenkező esetben én magam is segítségre szorulok, amit vagy megkapok, vagy nem.

Aki bármilyen aktuál politikai helyzetet lát ebben az írásban az kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. Pusztán élettanról és lélektanról írtam.

Szeretettel,
Dr. Antal Péter Miklós

--
A szerző orvos. 16 éve tanulja a gyógyítást, 14 éve tanulja a komplementer-integratív gyógyászati eljárásokat, 10 éve napi 8 órában foglalkozik a hozzáfordulókkal.





[1] http://www.nicelife.hu/hirek/tudomany/meglepotest.php
[2] https://hu.wikipedia.org/wiki/Sejt
A kép forrása: http://vitaminpontok.hu/cimke/egeszseg/