Meggyógyulhatsz!



Mit jelent az, hogy meggyógyulni? Mit jelent egyáltalán az a szó vagy fogalom, hogy egészség?

Valamiféle testi kórságtól való megszabadulás? Valamiféle érzelmi áthangolódás egy kiegyensúlyozottabb állapotra? Valamiféle rossz, gonosz, lenézett gondoltaktól való megszabadulást jelent az, hogy meggyógyultam vagy az, hogy egészséges vagyok? Vagy egyfajta stabil és előremutató kiegyensúlyozottságot, a fejlődéshez szükséges, az aktuális követelményekhez igazodó adekvát reakciókat és teherbírást, a belső elcsendesedéshez szükséges feltételeket, és a külső-belső törvényekkel összhangban lévő jóságos, aktív környezetformálást jelent az egészségek vagyunk?

Vagy azt jelenti, hogy szedtem egy marék szert, most már nem szedem, és mégis jól vagyok?

Szerintem a válasz az, hogy igen is, meg nem is. Ezeket mind jelentheti az Egészség szó, vagy az a kifejezés, hogy Meggyógyultam. De nem hiányzik még valami?

Létezik olyan, hogy etalon egészség? Létezik olyan, mindenkinek egyformán kell egészségesnek lennie? Mindenkinek ugyanazt az állapotot jelenti az egészség?

Az az ember, aki vérnyomáscsökkentő gyógyszert szed, és normálisak a vérnyomás értékei, az egészséges?

Egy kezek és lábak nélkül született ember lehet egészséges?
Mit gondolnak erről? Mi lehet az, ami még hiányzik a megfogalmazásból?

Talán az, hogy egy adott életből, az adott korlátok között meg kell próbálni kihozni a lehető legjobbat és legtöbbet.

Egy kezek és lábak nélkül született embernek soha nem fognak kinőni a végtagjai. De mégis milyen abszurd helyzet az, hogy egy végtagok nélküli ember tart előadást ’egészséges’ emberek tömegeinek arról, hogy nem szabad feladni. Micsoda megrendítő élmény, látva ezt az embert, arra gondolni, hogy ’Mi problémázom nap, mint nap?’ ’Milyen gondolatok, érzelmek keringenek bennem nap, mint nap?’ ’Mit gondolok én – kezekkel és lábakkal rendelkező ember – lehetetlennek az életemben?’ ’Mit is gondolok magamról valójában?’

(Most nem a pozitív gondolkodásról beszélek. Egyáltalán nem! Mert az, ahogy a köztudatba átment a pozitív gondolkodás, az a legnagyobb kórságot szabadította az emberekre. Pont a felismerés lehetőségét veszi le a helytelen értelmezés. De erről majd egy másik bejegyzésben.)

Ki akkor most az egészséges?

Van egy kedves ismerősöm, akinek az engedélyével és tudtával írom le a következőket. Kisfiuk autista. Az édesanya a blogjában (http://csodafiu.blogspot.hu/) leírja, hogy miként mert és hogyan ment szembe a sztereotípiákkal. Hogyan próbálta megérteni a kisfia jelzéseit, hogyan vette a fáradtságot, hogy ne erőszakolja bele a mi ’normális’ világunkba. Hogyan próbálta ’meghallani’ vagy inkább megérezni az ő jelenlétét, gondolait…

Mindezt nem hiba. Meglett a jutalma a fáradozásoknak. Egy autista kisfiú, aki nem dühöng (eddigi élete alatt egyszer sem volt dührohama), vágyik a szülők társaságára, szereti az érintést, vágyik a testi közelségre. Nevet, mosolyog, játszik, boldogan. Micsoda nagy dolog ez!

Valami nagyon fontos dolog történt mindkét példában szereplő emberekkel. Valami olyan, ami szinte nem megfogható; láthatatlan, de úgy látszik az egészséges nélkülözhetetlen.

Szerintem mindazok, akik ezt most olvassák, joggal gondolhatják magukban, hogy azt a valamit, amit ezek az emberek tudnak meg kellene tanulni.

Nem hitték el, hogy gyógyíthatatlanok, nem hitték el, hogy nekik csak ’ennyi jutott’, nem hitték el, hogy fel kell adniuk! Nem hitték el, hogy ’csak’ hozzá kell szokni a tünetekhez és minden jó lesz!

Hát akkor Ön se tegye!

Ne feledjék, hogy egy adott életből, az adott korlátok között meg kell próbálni kihozni a lehető legjobbat és legtöbbet.

Hogy meddig juthatunk, azt a startvonalnál még nem tudjuk…

Útravalóul egy kis bátorító:
Egy autista kislány kitörése a test börtönéből (angol tudás szükséges): http://www.youtube.com/watch?v=Qm0OGJwoYmg
Magyarországi sikertörténet: http://csodafiu.blogspot.hu/

Dr. Antal Péter Miklós

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szeretnéd, ha a gyerekedet egy cikk elolvasása után kezelném?