Ezüst-kolloid 2. rész

Az 1. részben próbáltam Önöket egy kis józanságra inteni az egészséggel és az egészségmegőrzéssel kapcsolatos témákban. Nem csak az előző írásomban igyekeztem kifejteni, hogy nem minden átok, ami az ortodox orvoslástól ered, és nem minden áldás, ami az alternatív medicina területére tartozik. De ez fordítva is igaz.

A gondolatébresztésen túl számos fontos adatot és fogalmat áttekintettünk az ezüst kolloiddal kapcsolatban, olyanokat, melynek ismerete szükséges lehet. 

Haladjunk tovább a témában.

2.       Bármilyen vízből, bármilyen technikával készülhet.

Korábban láttuk (Ezüst-kolloid és ezüst sók elkülönítése), hogy nagyon fontos lesz figyelni a terméknél arra, hogy ne tartalmazzon ezüst sókat (ezüst nitrát, ezüst acetát, stb.), hiszen az ezüst sókat kifejezett toxikus tulajdonságaik miatt csak külsőleg szabad használni.

Emiatt – a legtöbb cikk tanúbizonysága szerint – kizárólag desztillált vízből szabad elektro ezüst-kolloidot készíteni. A desztillált vízre az a jellemző, hogy nagyon alacsony az oldott ásványi anyag tartalma, oly annyira, hogy az elektromos áramot vezető képessége szinte nullára csökken. Minél kevésbé tiszta egy víz, minél több benne az egyéb ionos, nem ionos elemek, molekulák száma, annál nagyobb az esély arra, hogy a gyártás során a leváló ezüst atomok, ezüst ionok kölcsönhatásba lépjenek a vízben eleve jelen lévő ionos anyagokkal és az ezüst nem önmagában atomi vagy ionos formában lesz jelen, hanem létrejön valamilyen ezüst só.

A víz tisztaságát, annak vezetőképességével tudjuk jellemezni. Minél kevesebb oldott anyag van benne, annál rosszabbul és nehezebben vezeti az áramot.

A víz vezetőképessége:

Nagyon tiszta víz                                0,055 μS/cm

Desztillált víz                                        0,5 μS/cm

RO deionizált víz                                0,1-10 μS/cm

Sótlanított víz                                      1-80 μS/cm

Hegyi forrásvíz                                    1,0-10 μS/cm

Háztartási víz                                       500-1000 μS/cm

KCl (0,01mol/l)                                    1,4 mS/cm

Tengervíz                                              52 mS/cm

Csapvíz                                                  több, mint 100 mS/cm

Bárki, aki próbálkozott otthon desztillált víz előállítással, vagy van víz vezetőképesség mérője, tudhatja, hogy a legjobb szándékkal is csak RO deionizált víz előállítása lehetséges, több millió forintos berendezés nélkül. Bár, akinek ezt már sikerül elérnie, büszke lehet magára, hiszen a legtöbb patikában kapható desztillált víznél, 20x tisztább vízzel rendelkezik.

Az ezüst-kolloid készítése során az alkalmazott gyártási technika is fontos. Tartózkodni kell az ezüst proteinek készítésétől és fogyasztásáról valamint nem szabad, hogy ezüst sók képződjenek (ahogy korábban részletesen tárgyaltuk).

Jelenleg az elektrolízissel előállítható kolloid az egyik legkönnyebben elérhető és a megfelelő szabályokat betartva a legjobb minőségű. Ebben az esetben ügyelni kell az elektródaként használt ezüst tisztaságára, hiszen az elektródában lévő, az ezüstöt szennyező vagy ötvöző fémek is a kolloidba kerülnek. 

3.       Bármivel hígíthatom.

Pontosan az 1. és a 2. pont miatt csak és kizárólag desztillált vízzel szabad hígítani. Éppen ezért nem értek egyet azokkal a gyártókkal sem, akik mindenféle adalékanyagot adnak az általuk ezüst-kolloidnak gondolt készítményükhöz, pl.: grapefruit mag kivonat, stb.

Hogy technikailag hogyan lehet házilag jó minőségű, közel desztillált víz minőségű vizet előállítani? Hogy hogyan valósulhat meg mégis az elektrolízis egy nem, vagy extrém gyengén vezető közegben? Hogy mi garantálja azt, hogy az elektródákról leszakadó ezüst aggregátumok közel egyforma mérettartományba essenek? Ezeknek a technikai ismertetésével nem terhelném a Kedves Olvasót.

Az előbbi bekezdésből csak arra szeretném a figyelmüket felhívni (akár házilag gyárt otthon ezüst-kolloidot, akár vásárolni szeretne), hogy:

• Igenis törekedni kell arra, hogy közel desztillált víz minőségű víz legyen a kiindulási anyag. Vagyis 2-4 µS/cm alatti legyen a víz vezetőképessége. 
• Egy jó minőségű elektro ezüst-kolloid gyártó masina el sem indul ennél ’koszosabb’ vízzel. 
• Fontos, hogy a részecskék mérete a gyártás során mindig közel egyformák maradjanak (minél kisebb a méret annál hatékonyabb és annál kevésbé toxikus). Ezt a kolloid gyártó készüléknek kell garantálnia, ami egy olyan technikai fejlesztést követel meg a készüléktől, aminek köszönhetően a feszültséget az elektrolízis elején magasabban tartja és minél inkább vezetőképessé válik a víz az ezüst tartalma miatt, annál jobban csökkenti az elektródákra jutó feszültséget. Vagyis az egyszerű 9V-os elemmel működő, fix feszültséget adó készülékek nem jók! 
• Az igazán jó minőségű kolloid nem tartalmaz semmilyen egyéb összetevőt (pl.: grapefruit mag kivonat, stb.).

4.       Argyriát okoz.

Az argyira a bőr és a bőr alatti kötőszövet jóindulatú, de visszafordíthatatlan szürkés-lilás elszíneződése. Esztétikai problémán kívül más panasszal nem jár.

A témában közölt számos cikk hibája, hogy nem határozza meg egyértelműen a fogyasztott termék jellegét. A legtöbb cikkből nem derül ki pontosan, hogy ezüst fehérjéket fogyasztott a személy, vagy ezüst só tartalmú készítményeket, vagy elektro ezüst-kolloidot. A legtöbb cikkből az sem derül ki, hogy milyen töménységű készítményt (sem PPM-ben, sem mg/l-ben nincs kifejezve), milyen időintervallumban (napok, hetek, évek), milyen módon (szájon keresztül, külsőleg, intravénásan) használt az illető.

Azokból a cikkekből, melyek ezekről az adatokról is nyilatkoznak (ezáltal jóval hihetőbb és relevánsabb eredményeket közölnek) az derül ki, hogy argyirát leginkább ezüst fehérje és ezüst só tartalmú készítményekkel tapasztaltak, ráadásul olyan töménységben fogyasztotta az illető, amilyen mértékű bevitelt elektro ezüst-kolloiddal nem lehet elérni. Az esetek egy részében intravénás alkalmazás történt extra nagy adag. Warren Jefferson kutatása szerint, 8 gramm! ezüst-arsphenamine intravénás! alkalmazása az a küszöbérték, amely felett az argyria kialakulhat! ’(Forrás: Warren Jefferson: Colloidal Silver Today, 32. o.)

Az EPA (Environmental Protection Agency – Amerikai Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala) hivatalosan az ezüstöt, humán felhasználás során, megfelelő dózisban alkalmazva biztonságosnak ítélte. A referencia dózist 0.005 mg/kg/napban határozták meg (US. EPA, IRIS 1999. Forrás: Warren Jefferson: Colloidal Silver Today, 32.o.) Ez annyit jelent, hogy egy 100 kg felnőtt ember 0.5 mg ezüstöt vihet be naponta 70 évig minden nap mindenféle káros mellékhatás nélkül!

Tovább játszva számokkal. Ha van egy 1 PPM ezüst tartalmú elektro ezüst-kolloidunk, akkor abban definíció szerint 1 mg ezüst van literenként. Vagyis ebből a készítményből napi 500 ml-t meg lehet inni egy 100 kg tömegű embernek, 70 éven keresztül, minden nap, káros mellékhatás nélkül!

Ha azt a kritikus 8 mg-os dózist szeretnénk elérni (bár helytelen az eszmefuttatás abból a szempontból, hogy a két folyadékban található ezüst jellege teljesen más) az 1 PPM-es elektro ezüst-kolloidunkkal, akkor ebből naponta 8 litert kellene meginni ahhoz, hogy argyriát okozzon. Bár hangsúlyozom, hogy elektro ezüst-kolloiddal kiváltott argyrózist eleve nem írtak le eddig.

5.       Nincsenek megfelelő kutatások sem a megfelelő dózisra, sem a kolloid fajtájára, sem a toxicitásra, sem pedig az emberi szervezetre való ártalmasságáról.

Az ellenzők sokszor arra hivatkoznak, hogy veszélyes használni az ezüst-kolloidot, mert nincsenek megfelelő kutatások a biztonságosságra, a hatékonyságra, a dózisra, a készítmény jellegére vonatkozóan.

Ez nem igaz!

Csak az elmúlt 6 évben, amióta ezzel a témával foglalkozom elképesztő változások mentek végbe. Bámulatba ejtő számban jelentek meg ezüst tartalmú készítményekről (de homeopátiás szerekről és kínai medicinában alkalmazott technikákról is) vizsgálatok. Egyes nyugat-európai országokban már hivatalosan engedélyezik az elektro ezüst-kolloid szájon keresztüli fogyasztását úgy, hogy a készítményen fel kell tüntetni annak kórokozók elleni hatását!

Annak ellenére, hogy számos publikáció jelent meg és jelenik meg ebben a témában; ezekkel a cikkekkel sokszor komoly baj van.

Először is a témában közölt számos cikk hibája, hogy nem határozza meg egyértelműen a vizsgált termék jellegét. A legtöbb cikkből nem derül ki pontosan, hogy ezüst fehérjékről vagy ezüst só tartalmú készítményekről, vagy elektro ezüst-kolloidról van szó. A legtöbb cikkből az sem derül ki, hogy milyen töménységű, milyen összetételű készítményt (sem PPM-ben, sem mg/l-ben nincs kifejezve) vizsgáltak.

Az interneten hozzáférhető cikk-kivonatok (abstraktok) rövidségüknél fogva, sokszor kevés pontos információt tartalmaznak ahhoz, hogy a konklúziót fenntartások nélkül el lehessen fogadni. A végkövetkeztetés elfogadásához, vagy elutasításához a teljes cikket el kellene olvasni. De a teljes cikkért legtöbbször fizetni kell, ezek díját pedig a kis és közepes méretű vállalkozások nem, vagy csak korlátozott számban tudják maguknak megengedni. Így a lényegi információ sokszor rejtve marad.

Ennek ellenére, aki keres, az talál. Warren Jefferson könyvéhez (Colloidal Silver Today) több mint 30 cikk anyagát nézte át. Az általam talált eredményekről a 7. pontban olvashat bővebben.

Hamarosan folytatjuk!

Dr. Antal Péter Miklós