Szintén egy közkedvelt és sokat
vitatott téma. Komoly tekintélyszemélyek nyilatkoznak veszélyességéről,
bulvárlapok cikkeznek nagyszerűségéről.
Megmondom őszintén, hogy
mindkettőben van hiba.
Mielőtt azonban belevágnánk a
közepébe úgy illik, hogy megosszak Önökkel egy-két személyes tapasztalatot.
Saját élmények
Előre bocsátom, hogy
nálunk, otthon és a szűkebb
családban – 6 éve – mindig van ezüst-kolloid.
Erre rögtön mondaná a Kedves Olvasó, hogy hazabeszélek. Pedig nem! Jómagam 7 éve
vagyok vegetáriánus, mégsem gondolom azt, hogy mindenkinek fel kell hagynia a
húsfogyasztással, még akkor sem, ha Einstein azt mondta, hogy „Semmi sem lesz kedvezőbb hatással az
emberiség egészségére és túlélési esélyeire, mint a vegetáriánus étkezésre való
áttérés." Valószínű Ő nem gondolt az eszkimókra. Az
ő esetükben ez a táplálkozási forma kifejezetten rontaná a túlélési esélyeket.
Ezzel a kis kitérővel csak annyit
szerettem volna mondani, hogy nem vagyok
megrögzött ezüst-kolloid rajongó, de tisztában vagyok az előnyeivel, hogy mire, mikor
használható, milyen követelményeknek
kell egy jó minőségű ezüst-kolloidnak megfelelni, hogyan lehet a
pénzvadászokat lefülelni és milyen szabályokat kell betartani, hogy tényleg az
egészségünket szolgálja.
Az emberek legtöbbje, ha az
egészségség megőrzésről, egészség témakörről van szó teljesen elhagyja a józan eszét; és már csak
azért is 'nekem van igazam' és 'az orvosok fizetett gyilkosok' hangvételben kezd el
igét hirdetni.
Újabbnál újabb rákgyógyító
csodaszerekről láthatunk mindenféle bejegyzéseket, írásokat, cikkeket. A ’Újabb eltitkolt rákgyógyszer!’, ’Az
orvosok letagadják…!’, ’A rák nem is betegség!’ ’Együnk sárgarépát, mert az
mindenre jó!’ Persze, tisztában vagyok azzal, hogy a betegség, mindig a személyből forrásozik (életvitel, táplálkozás,
érzelmi világ, gondolkodásmód, stb.), így maga a beteg ember az, aki elsősorban
és a legtöbbet tehet az egészsége
visszaállításáért. Tisztában vagyok azzal, hogy a kezelő/orvos
gondolkodásmódja, habitusa lehet gátja a páciense gyógyulásának, de azért a
józan eszünket nem kéne kidobni a kukába. Nem kéne teret hagyni annak, hogy a
’rák nem betegség’, hogy a ’kórokozók azért vannak a szervezetben, mert éppen
felszámolják a betegséget’, hogy a beteg embert képzeletben, távolból és kéretlenül
(persze) összekötöm az őt gyógyító pontjával és innentől kezdve neki semmi, de
semmi teendője nincs, mert az intelligens energia meggyógyítja őt. Ezekre csak
annyit mondok: ’Sok a duma, kevés a
tett.’
Természetesen nem azt mondom, hogy a nem látható világból nem kaphatunk segítséget. Sőt meggyőződésem, hogy sokkal több
az ember és környezete, mint amit a fizikai érzékszerveinkkel fel tudunk fogni.
Azokról a sarlatánokról beszélek,
akik a csukott szemű pácienssel szemben, lábat feltéve újságot olvasnak,
miközben zajlik a ’kezelés’.
Bár tudjuk, hogy a répa egészséges,
és még meg is tudjuk indokolni, hogy azért, mert ilyen-olyan anyagok vannak
benne. De a répát és a benne lévő egészségvédő anyagokat csak meglehetősen szűk
dózisban van értelme használni. Ha
minden nap megeszek 5 kg répát, biztos, hogy nem fogja az egészségemet
szolgálni. Sőt!
Ez mindennel így van a világon, az ezüst-kolloiddal
is.
Tudjam, hogy mire jó, mikor kell
használni, mennyit kell belőle bevenni, felkenni stb.
A leggyakoribb tévedések az ezüst-kolloiddal kapcsolatban
- Mérgező!
Igen, vannak olyan organizmusok,
amik életére kifejezetten károsak. Legtöbbször emiatt használjuk. Ilyenek a
baktériumok, vírusok, gombák, és egyes paraziták.
De
az emberre nézve is mérgező!
Nem, ez nem igaz. Az általam
olvasott cikkekben, ha valami tévedés volt, akkor az ez volt. A legtöbb kutató,
ellenző, cikkíró nem tud, vagy nem akar
különbséget tenni az ezüst-kolloid és az ezüst sók vagy ezüst fehérjék között.
Fontos ez egyáltalán? Az ezüst-kolloid
és ezüst sók elkülönítése.
Igen, ez a legfontosabb. Az ezüst különböző vegyületeit (ezüst
sókat) évszázadok óta használja az
orvostudomány külsőleg a betegellátásban. Carl Siegmund Franz Credé
(1819-1892) a Credé-féle szemcsepp
vagy a Credé-féle profilaxis megalkotója. Általa, az 1800-as évek vége óta
ezüst-nitrát ill. ezüst-acetát 1%-os oldatát cseppentik az újszülöttek szemébe,
hogy a kankó (gonorrhoea) nevű nemi betegség kórokozója ne károsítsa a
szemüket. De ilyen a lápisz is vagy a
lápiszolás is, mint eljárás, ahol szintén ezüst-nitrátot alkalmaznak
külsőleg, szemölcsök, sarjszövet ellen. Ezeknek az ezüst vegyületeknek (ezüst-nitrát, ezüst-acetát, ezüst-szulfát, stb.) a felhasználása csak külsőleg történhet. Ennek az az oka, hogy ezek a vegyületek
milligrammos-grammos mennyiségben halált okozhatnak, ha az emésztőrendszerbe,
véráramba kerülnek.
Az ezüst-kolloidot és az ezüst sókat előszeretettel (szándékosan, vagy
tudatlanságból) összemossák.
Ez rögtön tovább is visz minket
majd a 2. pontra (következő bejegyzésben lesz olvasható). Hiszen, ha nem akarom,
hogy az ezüst-kolloidomba mérgező ezüst sók kerüljenek, akkor fontos lesz a
kiinduláshoz használt víz minősége.
A kolloid jelentése
Mielőtt azonban tovább mennénk,
még egy fontos alapfogalmat kell tisztáznunk. Ez pedig a kolloid fogalma. Milyen anyag ez a kolloid? Valamilyen
speciális összetevője az ezüst tartalmú folyadéknak? Ettől lesz igazán tuti a
készítményem?
Hát ez az! Az utolsó két
kérdésre a válasz hogy NEM! A
legtöbb bulvár cikk pedig ezzel a felhanggal aposztrofálja az ezüst-kolloidot,
hogy a kolloid az valamiféle mágikus kis
izé, ami tutivá teszi a készítményt.
A kolloid kifejezést először
Thomas Graham (1805-1869) a kolloid kémia atyja használta. A kolloid állapot nem anyagot, vagy
minőséget, hanem nagyságrendet jelöl. Vagyis, ha azt állítom egy ezüst tartalmú készítményről, hogy kolloid, akkor
a benne lévő ezüst részecskék méretének egy bizonyos nagyságrendbe kell esniük.
Ha ennél a tartománynál kisebbek vagy nagyobbak a szóban forgó ezüst részecskék
(hivatalosan aggregátum) mérete, akkor bármennyire is szeretném, de az ezüst
tartalmú folyadékom nem kolloid. Most számok fognak következni, de ezt
megpróbálom közérthetően megfogalmazni. A
kolloidok mérettartománya, definíció szerint 1-500 nm-ig (nanométer) terjed.
Mit jelent ez?
1 nanométer ezermilliószor
(1.000.000.000) kisebb, mint a méter. Vagyis 1 nm = 10-9 m.
Mekkora ez?
Egy
vörösvértest, ami a vérben szállítja az oxigént 7200 nanométer (7,2 mikrométer) átmérőjű. A legkisebb kapilláris átmérője a szervezetben 5000-15000 nanométer
(5-15 mikrométer) közé esik. Egy baktérium mérete 500-5000 nanométerig (0,5-5
mikrométer) terjed.
Vagyis az ezüst-kolloidban
lévő ezüst részecskék mérete ilyen végtelenül parányi, ha valóban ezüst-kolloidról
beszélünk.
Miért van ennek jelentősége?
Mitől függ az ezüst-kolloid hatékonysága?
Azért, mert a kolloid hatékonysága nem a grammban
vagy milligrammban kifejezhető, folyadékban eloszlatott ezüst tartalomtól függ,
hanem a részecskék méretétől.
Valamint a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy minél kisebb ezüst részecskéket tartalmaz az ezüst tartalmú
készítményem, annál kevésbé
toxikus.
Most már látjuk, hogy a kolloid
kifejezés fontos minőségi feltétele az ezüst tartalmú készítmények mind
hatékonyság, mind toxicitás terén.
Mit
jelent az ezüst-kolloidon a PPM jelzés?
PPM (parts per
million) kifejezéssel szokták jelölni az ezüst-kolloidok töménységét. Pl.: 20
PPM, vagy 3-6 PPM.
Az 1 PPM
tartalmú ezüst-kolloid azt jelenti, hogy 1 mg ezüst került eloszlatásra 1 liter
vízben (1 liter víz = 1000 ml, 4 Celsius fokos víz esetében ez egyenlő 1000 g
vízzel, ami 1.000.000 mg) A 20 PPM tartamú ezüst-kolloid 20 mg ezüstöt
tartalmaz literenként.
Korábbról
tudjuk, hogy a mg (milligramm)
tartalomtól nem függ a hatékonyság, pusztán
a részecskék méretétől. Minél töményebb egy kolloid (minél több mg ezüstöt
tartalmaz), annál könnyebben lehetne túladagolni a készítményt. De erről is bővebben szólunk majd.
Hamarosan
folytatjuk!
Dr. Antal Péter
Miklós
Megjegyzések
Megjegyzés küldése